Ez az utolsó igazi E-osztály? A Mercedes mindent belead

Az E-osztály a Mercedes-Benz számára nem csupán egy autó. Ez maga az intézmény, a német mérnöki tudás arany középútja, akár egy bajor söröző vagy egy svájci óra: mindig egy lépéssel a kor előtt, sosem hódol a múló divatoknak. Az 1953-ban bemutatott legendás W120 óta az E-osztály a márka lüktető szíve. Nem az agy, nem az izomzat, hanem az a ritmus, amely életben tartja a Mercedes nevet.

Aki azt hiszi, hogy az E-osztály csupán egy töltelék a C- és S-osztály között, az olyan, mintha Beethoven pár véletlen szimfóniát írt volna. Itt mutatja meg a Mercedes, mit jelent a luxus, ha mellette a praktikum is szempont. Az E-osztály egy ötcsillagos szálloda, ahol kimoshatod a ruháidat, vagy elviheted a nagymamád – mindenkihez szól, kompromisszumok nélkül.

Az 1993-ban, a W124-essel kezdődő E-osztály-korszak új alapokra helyezte a kategóriát. Míg más prémium márkák azon töprengtek, hogyan lehetne üzleti szedánt kínálni, a Mercedes egyszerűen letette az asztalra – olyan eleganciával, hogy az Audi 100 és a BMW 5-ös szinte alulöltözött vendég volt az operában. Az első évben 240 ezer példány fogyott.

De az E-osztály sosem a hivalkodásról szólt. Nem vágyik a figyelemre, hanem példát mutat. Olyan, mint egy kisebb S-osztály azoknak, akik a hegedűt egy kompakt csellónak látják – valójában az S-osztály fiatalabb, élesebb és szorgalmasabb testvére, aki inkább szervezi a bált, mintsem részt vesz rajta.

Most viszont úgy tűnik, korszakváltás előtt állunk. A W214 generáció nem csupán új modell, hanem egy egész fejezet búcsúja. Valószínűleg ez az utolsó E-osztály, amely még ereje teljében, dörmögő belső égésű motorral érhető el, mielőtt az EQE és a steril jövő kopogtatna. Ez az utolsó bársonyos tank, amivel vasárnap meglátogathatod a dédnénit, miközben az orrában több kamera és szenzor van, mint egy átlagos műholdban.

Érdekesség: az E-osztály egykor a taxik királya volt. Berlinben vagy Bécsben minden második sárga táblás autó Mercedes volt. Mára ennek vége. Egykor bármely turista E-osztályba pattanhatott a reptéren, ma már ezt ki kell érdemelni, meg kell venni vagy a megfelelő kapcsolatokkal kell bírni.

A Mercedes-Benz számára az E-osztály mindig is több volt egy autónál. Kulturális jelkép, státuszszimbólum és munkaeszköz egyszerre – akár egy bőr markolatú svájci bicska, amely előítéleteken is átvág.

Az E-osztály hű marad a háromdobozos sziluetthez, elüt a kupé-szerű szedánoktól és magas SUV-któl, mint egy régi vágású úr, aki frakkban lép be, zsebórával, aminek szerkezete megszégyeníti a digitális vetélytársakat. A tengelytáv (2,96 méter) és a közel öt méteres hossz igazi birtokosúr tartást ad neki, mintha épp szabadságot adott volna a komornyiknak.

Az orr klasszikus, mégsem konzervatív. A hűtőrácsot hatalmas embléma és csillagmotívumokból álló galaxis díszíti. Szerencsére a Mercedes mértéket tartott – nem dubaji arany, hanem kifinomult, precízen tervezett.

A motorháztetőn domborodó powerdome-ok nem csak ívek, hanem izmos szemöldökök, amelyek a benne rejlő erőről árulkodnak – elég lendület, hogy az üléshez szegezze az embert, de mindig úri visszafogottsággal.

Az AMG Line sportosabb lökhárítója és légbeömlői vagányabbá teszik, de az oldalnézet tiszta művészet: mintha egyetlen ecsetvonással rajzolták volna meg, amit utána már tilos volt javítani. Króm vagy fekete ablakkeret, kiviteltől függően, hogy az autó egyaránt illeszkedjen elegáns estélyhez és üzleti találkozóra.

A fényszórók, mint okos szemek: keskenyek, élesek, LED-es nappali fényük szemöldökként ad némi „ne kötekedj” attitűdöt. Hátul igazi fényjáték: a LED-es hátsó lámpák csillagmintája miniatűr tűzijátékot varázsol a Mercedes-logókból.

Egy vékony krómszalag köti össze a hátsó lámpákat, optikailag szélesíti a farát, így a sziluett masszívabbnak tűnik. Könnyen összetéveszthető az S-osztállyal, és ha mégsem az, felmerül a kérdés: mit tudhat még az S-osztály?

A Mercedes szándékosan ismerősnek hagyta az E-osztály kinézetét – mint egy klasszikus whiskyspoharat, amit nem cserélnek évente. Ez állandóságot, megbízhatóságot sugall, miközben a forma elég modern, hogy megállja a helyét a legújabb BMW 5-ös vagy a precíz Audi mellett.

Bent az E-osztályban még a rutinos autós újságíró is elhallgat – nem a szavak hiánya, hanem a részletek beszélnek helyette. Nem kell gombokat keresgélni vagy nyiszogó műanyagokat hallgatni. Csak élvezni a kidolgozást.

Minden puha, de nem lassú – precízen puha, mintha egy kézzel készített Chesterfield fotelt formáztak volna aerodinamikusra és négy kerékre állították volna fel. A bőr selymes, a kapcsolók svájci laboratóriumhoz méltóan kattanak, a műszerfal pedig mintha anyagának tiszteletére világítana.

A panoráma kijelzők uralják a műszerfalat: 12,3 colos digitális műszeregység a sofőr előtt, 14,4 colos központi érintőképernyő, amelyen egy sorozat előzetese is kiváló minőségben nézhető. Ha MBUX Superscreen-t rendelsz, az utas is kap külön kijelzőt – ha a sofőr túl sokat néz oda, egy kamera elhomályosítja, mint egy jövőbeli dadus.

A kijelzőket valódi anyagok törik meg: a műszerfalon végigfutó fa burkolat, fémes érzetű gombok. Még a szellőzőrostélyok is ékszerek, amelyek úgy döntöttek, most inkább a levegőt terelik.

Az első ülések masszíroznak, fűtenek, automatikusan tartanak; hátul egy kétméteres kosaras is kényelmesen elfér. A csomagtartóba befér a golfzsák és a hétvégi csomag is.

Persze, nem minden arany, ami hármas csillagot visel. Néhány részlet – napellenzők, irányjelző kar, kesztyűtartó bélése – arra emlékeztet, hogy a Mercedesnél is néha Excel-táblát kell nézni. De hát Michelin-csillagos étterem sem a vécépapír miatt kap díjat.

Az MBUX rendszer már okosabb, mint egyes diplomások. A kijelzők gyorsak, a menük logikusak, a fontos funkciók mindig elérhetők. Még a nagyi is könnyedén állít hőmérsékletet, nem rejtették el hét menü mögé, mint a Da Vinci-kódot.

Fizikai gombból kevés maradt, talán túl kevés. A kormány touchpadjei annyira megosztóak, mint az ananász a pizzán – a tapintásérzet továbbra is vitatott. Ez nem az az autó, amiben vakon remélheted, hogy a hangerőt állítod, nem Mexikóba navigálsz. Szerencsére van alternatíva: a hangvezérlés valóban működik. Csak szólj, és ha érti az autó, válaszol.

A belső egyébként tanul: hétfő reggel híreket játszik, pénteken jazzt. A zene a pulzusodhoz igazodik, ha kell, masszázzsal nyugtat. Ez már inkább guruló wellness, mint autó, tökéletes azoknak, akik utálják a reggeleket.

A hangulatvilágítás 64 színben pulzál, akár egy berlini lounge klub. Ha az Apple Watch stresszt jelez, az autó észreveszi és illatot permetez, hogy lenyugtasson. Igen, a Mercedes szó szerint illatfelhőt fúj rád, ha feszültséget érzékel.

Az új E-osztály motorpalettája még mindig bőséges, de a Mercedes érzékeli a változást. A motorháztető alatt minden hajtáslánc elektromos támogatást kapott. Még a konzervatív dízelek is mild vagy plug-in hibrid rendszerrel érkeznek, mint egy nyakkendős, de okosórás üzletember.

Az alap E 220 d 2,0 literes, négyhengeres turbódízel – megbízható, mint egy régi bankár kézfogása. 197 lóerő, 440 Nm nyomaték, de a 48V-os indítógenerátor további 17 lóerőt ad, mint egy titkos személyi edző. 0–100 km/h 7,5 másodperc, végsebesség majdnem 240 km/h, fogyasztás 5 liter 100-on – jobb, mint egyes hibridek, mindezt kifinomult átadással.

Többre vágysz? Az E 450 d 4Matic a dízelek Bugattija: sorhatos, 367 lóerő, 700 Nm fölötti nyomaték, összkerék, 0–100 km/h 5 másodperc, fogyasztás 6 liter.

A benzinesek az E 200-zal indulnak: 204 lóerő, turbó, 48V hibrid rásegítés. Városban csendes, nyugodt, meglepően takarékos – inkább elegáns utazó, mint hegyimenő.

Az E 450 4Matic viszont más liga: 3,0 literes sorhatos, olyan finom, hogy még a csap is tanulhatna tőle halk működést. 381 lóerő, 0–100 km/h 5 másodperc – az erő elegánsan érkezik, mintha operarendező lennél, nem autópályázó.

Az E 300 e és E 400 e 4Matic plug-in hibridek 2,0 literes benzinmotort és erős villanymotort használnak. Az E 300 e 313, az E 400 e 380 lóerőt tud. Mindkettő kb. 100 km-t megy tisztán elektromosan – nincs hatótávparanoia.

A gyorstöltés akár 50 kW-tal is működik, így az elektromos üzem valóban használható. Igaz, a sok technika kb. 300 kg pluszsúlyt jelent, amit érezni is lehet. Az E 400 e 5,3 másodperc alatt van százon, de inkább egyenletes gyorsulás, mint robbanás. Ha szereted a csendes, folyamatos erőt, ez a te választásod. Az adrenalinfüggők maradjanak a sorhatosnál.

Minden változatban Mercedes 9 fokozatú automata váltó dolgozik, mindig jelen van, de sosem tolakodó – akár egy elsőrangú étterem pincére. Néha gyorsan vált, amikor épp kiengednél, de ez csak ébresztő.

Az E 220 d 4Matic külön dicséretet érdemel. Az összkerékhajtás minden helyzethez alkalmazkodik – jég, eső, sár vagy murva, mindig tapad. Dízelmotorjával egy tankkal 1000 km-t is megtehetsz, a luxus pedig a legszürkébb hétfőn sem csorbul.

Ez azonban az utolsó E-osztály, ahol ilyen motorválasztékot találunk. Az elektromos korszak közelít. Ha most választasz szívet a Mercedesedhez, tudd: a történelem utolsó fejezetét írod vele.

Bármilyen új autót is viszünk ki az utakra, gyorsan kiderül, hogy csak csillogó álca vagy valódi mérnöki csoda. Az új E-osztály mást tud: nem egyszerűen gurul, hanem áramlik. Még a bombázott burkolatú utakon is úgy simítja el a hibákat, mint egy úriember, akit sértés ért – feltűnés nélkül, de a számlát később megkapod.

Alapkivitelben új, adaptív futómű jár hozzá, amely az útviszonyokhoz igazodik – nincs túlbonyolított elektronika, csak egyszerűség és hatékonyság, mint egy tökéletesen szabott zakó, amely egyaránt jó irodába és operába. A 19 colos felni nem szereti a kátyúkat, de egy kisebb, mondjuk 17 colos felnivel a rugózás szinte lebeg.

Aki a csúcst szeretné, válassza az Airmatic légrugózást. A komfort új szintje, hátsókerék-kormányzással pedig el is felejted, hogy majdnem öt méteres autóban ülsz – egy szűk parkolóban is könnyedén fordul.

Autópályán az E-osztály elemében van. Az iránytartás, mint a sínpályán, a keresztirányú szél sem zavarja. Szél- és gördülési zaj szinte nincs. 130 km/h-nál a zajszint mindössze 64 dB – suttogni is lehet. Üzleti utakhoz, elmélkedéshez tökéletes.

Az ergonómikus ülések minden irányban állíthatók és masszíroznak – hosszú utak után sem kell csontkovácshoz menni. A head-up display minden fontos információt a szemed elé vetít, így sosem kell elfordulnod – minden ott van, ahol lennie kell.

Az E-osztályt nem a Nürburgring-rekordokra tervezték, de Sport módban feszesebb lesz, a kormány nehezebb, a futómű keményebb. Súlya ellenére nem tűnik nehézkesnek. A kormány nem a legélesebb, de pontos, logikus, élvezetes. A 4Matic változatok biztonságot adnak – tapad, halad, tartja az irányt, mint egy vonat.

Az Euro NCAP 2024-ben Európa legbiztonságosabb autójának választotta az E-osztályt. Elegáns, csendes, okos – felismeri, ha köhögsz – és minden szempontból a biztonság mintaképe.

Minden szükséges felszerelés adott: akár kilenc légzsák, nagyszilárdságú acél és alumínium karosszéria, valamint Pre-Safe rendszer, amely ütközés előtt övet feszít, ablakot zár, és „fehér zajjal” védi a hallást.

Az igazi varázslat a megelőzésben rejlik. Automatikus vészfékezés? Természetesen. Holttérfigyelő? Alap. Keresztirányú forgalomfigyelő és e-roller felismerő automata fékezéssel? Minden benne van.

A csúcsopciók: a Driver Assistance Package Plus szinte önállóan vezet autópályán – tartja a távolságot, követi az íveket, segít előzésnél, magától dönt, mikor nem előz, mert jön a lehajtó. Az ADAC tesztjein minden flottul működött: indexelt, manőverezett, a vezető csak nézett és bólintott. Igaz, egyelőre csak néhány országban elérhető.

A Digital Light fényszórók figyelmeztető szimbólumokat vetítenek az útra, óvják a gyalogosokat, a fénynyalábot úgy szabják, hogy ne vakítson senkit. Éjszaka mintha egy űrhajót vezetnél, amely minden irányban gondolkodik.

A parkolókban kamerák figyelnek minden szöget. Az autó magától parkol, figyel a biciklisekre, sőt, más autóktól is kaphat veszélyjelzést, ha valahol csúszós az út (Car-to-X technológia).

A legtöbb extra feláras, és ha az autó okossága vetekszik egy űrhajóéval, úgy az ára is.

Fontos dolgok az E-osztályban:

Komfort: Az E-osztály úgy siklik, mint egy luxusjacht a sima vízen – a futómű (főleg Airmatic-kal) és az ülések kizárják a fáradtságot.

Technológia: Az új MBUX olyan gördülékeny, mint egy barista, aki előre tudja a rendelésed. Hangvezérlés, érintőképernyő és a „Just Talk” funkció egységet alkot. Akár Zoom meetinget is tarthatsz az autóban, vagy csak vezethetsz.

Biztonság: Az Euro NCAP „Best in Class” díja nem véletlen. Az autó szenzorokkal, kamerákkal és algoritmusokkal véd – gyorsabban reagál, mint te.

Választék és személyre szabhatóság: Három dizájnvonal (Avantgarde, Exclusive, AMG Line) és tucatnyi csomagból mindenki megtalálja a kedvencét, akár sportos, akár konzervatív, akár minimalist.

Hatékonyság: Az E 220 d és a plug-in hibridek kiemelkedőek – a dízel 1000 km-t megy egy tankkal, a hibridek 100 km-t elektromosan. Az autó a pénztárcára is gondol – legalábbis amíg nem pipálod ki a „Burmester 4D audio” extrát.

Amit érdemes tudni az E-osztályról:

Kormány touchpad: Ez a Mercedes legnagyobb melléfogása. Működik, de gyakran véletlenül váltasz funkciót. Kérjük, hozzák vissza a valódi gombokat!

Vegyes anyagminőség: A belső tér nagyrészt prémium, de van pár részlet – napellenző, kesztyűtartó, karok – amelyek inkább írószerbolt hangulatot árasztanak. Nem tragikus, de szembetűnő.

Magas ár: Az alapár is borsos, csúcsfelszereltséggel könnyen hat számjegy fölé megy. Amikor egy AMG Line E 200 annyiba kerül, mint egy spanyol nyaraló, felmerül a kérdés: vezetünk, vagy beköltözünk?

Kell mindez a technika? TikTok a képernyőn, rezgő ülés – lehet futurisztikus játszótér vagy felesleges extra is. A Mercedes kínálja, de nem erőlteti.

Sportosság: Gyors tud lenni, nagyon gyors, de az E-osztály nem akar sportautó lenni. Kanyarban is úriember marad, nem agresszív.

Végül az E-osztály marad az, amit a sofőrök élményként, a családok bizalommal, a versenytársak pedig irigységgel néznek.