Hogyan született újjá az Opel Frontera és miért okozhat meglepetést?

Ha egy autógyártó feléleszt egy régi modellnevet, abból gyakran retró kinézet, marketinges szöveg és középszerű vezetési élmény születik. De ez nem mindig van így. Néha sikerül valami olyat alkotni, ami több, mint egy újramelegített múltidézés. Az Opel Frontera, amelyet korábban a „szegény ember Range Roverjeként” emlegettek, visszatért. Csakhogy most nem az a robusztus, létravázas terepjáró, amellyel a nagybátyád a '90-es években sarat dagasztott. Ez már sokkal inkább a városban élő unoka autója, akit szívesen látnál a TikTokon egy reklámban.

A Frontera már nem az a sártól sem visszariadó, elnyűhetetlen bestseller, ami egykor Európa útjain uralkodott. Az új Frontera inkább városi, sportcipős, laza pólós, aki hallott ugyan a hegymászásról, de inkább a plázában parkol, ahol a legnagyobb kihívás a szűk parkolóhely.

„Új verziónak” hívni kissé félrevezető. Ez a Frontera inkább egy filmremake: ugyanaz a név, teljesen új sztori, más műfaj, új közönségnek. A régi még hajót is elvitt, kényelmes volt, de hamar eltulajdonították. Az új Fronteránál már inkább az a kérdés: „Peugeot alapokon van?” Igen, sőt, nem csak az alapok francia eredetűek. Itt egy francia technika és egy német logó fogott össze, hogy elnyerje a családok szívét.

Ez baj? Igen is, meg nem is. A terepjáró-rajongók lehet, hogy grillezett húst vártak, de vega burgert kaptak. A többség azonban – és valljuk be, ők vannak többen – mindent megkap, ami kellhet. Tágas, karakteres, elektromos változatai pedig a termelői piacon is jól mutatnak, zöld lelkiismerettel.

Röviden: a 2025-ös Frontera olyan, mint egy egykori rocker, aki öltönyt húzott és ingatlanos lett – már nem lázadó, de jobban illik a mai világba. Ráadásul már nem az autótolvajok kedvence – több okból is.

Az új Frontera nem szerénykedik, feltűnést akar kelteni. Nem Range Rover, sőt, még csak nem is Subaru Outback szintű terepjáró, de magabiztosan pózol, mintha épp most kelt volna át egy mocsáron, még ha valójában inkább a városban kortyolgat újrahasznosítható bögréből.

A dizájn az Opel legújabb „Bold and Pure” vonalát követi. Ez azt jelenti: kemény arc, német bokszoló stílus, de skandináv bútorokat idéző letisztult vonalak. Elöl a jellegzetes Opel Vizor hűtőrács uralja az összképet, mint egy szemöldök a keskeny LED-fényszórók felett, amelyek szinte méregetnek a parkolóban. A rács közepén ott az új, lapos, fekete „Blitz” logó, amely GS szinten króm nélkül szinte észrevétlen – elegáns fricska azoknak, akik szeretik mutogatni a márkájukat.

Az első lökhárító trapéz formájú – kevesen méricskélik ezt, de határozottságot sugároz. Fekete védőelemek csempésznek némi SUV-jelleget, a műanyag kerékjárati ívek és küszöbvédők pedig mintha azt üzennék: a Frontera nem riad vissza a murvától, de a sártenger már lehet, hogy sok lenne neki.

Oldalról szögletes, dobozszerű, ezt a Crosslandtől örökölte, de sajátos C-oszlopa vizuálisan elválasztja a hátulját, így távolról akár kisebb Land Rovernek is tűnhet – legalábbis ha optimisták vagyunk vagy bepárásodott a szemüvegünk. Az izmos domborulatok a motorháztetőn azt sugallják, a tervezők is jártak konditeremben. Az egyenes tetővonal harmadik üléssort is sejtethet, ugyanakkor kompakt marad, mint egy vasalt ing zsebben felejtett, sosem használt térképpel.

A hátulja meglepően praktikus: nagy csomagtérajtó, L-alakú lámpák, több szintet idéző dizájn – mintha a Volvo is beleszólt volna, talán kicsit túlságosan is skandináv az Opelhez. A tetőspoiler visszafogott, mint egy konzervatív nagybácsi, aki nem táncol, de minden lagziban ott van.

A GS felszereltség még többet ad: kétszínű fényezés, 17 colos alufelni, fekete betétek, prémium érzet. És igen, ott az ostorantenna – 2025-ben! Amikor már a kávéfőzők is WiFi-sak, a Frontera tetején egy olyan antenna ékeskedik, amely valószínűleg az első mosásnál letörik. Mint amikor minden stílusos, aztán valaki zoknit húz a sportcipő fölé.

A belső tér praktikus, jól felszerelt loft hangulatú – minden használható, nem csak dísz. Ez dicséret. A Frontera nem akar többnek látszani, mint ami: ésszerű, átgondolt, megbízható. Mint egy német szerszám: nem mindig szép, de amikor más csődöt mond, rá számíthatsz.

Első, ami feltűnik: a Pure Panel, az Opel dupla kijelzője, két 10 colos digitális panellel (2025-ben!). A műszeregység tisztán, sallang nélkül informál. Az infotainment kijelző a vezető felé fordul. Grafika éles, animációk gördülékenyek, a hibrid módok színkódolása – fehér az alap, kék az elektromos – hangulatfényt ad extra kütyük nélkül.

A Frontera egyik legjobb húzása: a gombok. Valódi, klasszikus kapcsolók, tekerők, nem csak üvegfelület, amit vezetés közben bénán kell simogatni. A klímavezérléshez is rendes gombok járnak, a kormány közelében kapcsolók, például a sebességhatár figyelmeztetés némításához. Ésszerű megoldások.

A beltér főleg kemény műanyag, de jó minőségű, masszív összeszereléssel – nem olcsó, inkább strapabíró, mint egy jól összerakott lapraszerelt bútor. Praktikus részlet az elasztikus pánt a pohártartó körül, vagy a Flex-strap a középkonzolon, ami megtartja a tabletet vagy az ebédet. Látszik, gondolkodtak a tervezésnél.

Az Intelli-Seat első ülések hosszú utakra készültek, némelyik változat újrahasznosított kárpittal – passzol a „zöld, de nem spórolós” imázshoz. A vezetőülés állítható, az utasülés viszont nem emelhető, így 185 cm felett inkább tankparancsnoknak érezheted magad. A középső alagút lábnál alacsony, a térdedet kemény élhez nyomja – nem kényelmes. Az ajtópanel könyöklője az egyetlen puha pont, de hosszabb távon az is csak kitartás kérdése.

A tárolóhely bőséges: ajtózsebek, kesztyűtartó, rejtett rekeszek. USB-csatlakozók mindenhol, hűtött vezeték nélküli töltőpad – az apró figyelmességek miatt. Hátul jó a lábtér, fejtér átlagos felnőtteknek, az alacsony középső alagút miatt a középső ülés is használható. Olvasólámpa és kapaszkodó van, de légbefúvó nincs – nyáron enyhe szaunára kell számítani.

A csomagtér alapból 460 liter, ledöntött ülésekkel 1.600 liter – ez bármelyik vetélytársnál erős. A padló magassága állítható, a rakodóperem alacsony, így nagymama is gond nélkül pakolja be a görögdinnyét.

Az Opel egyszerűsít: két felszereltség, Edition és GS. Már az Edition is többet ad, mint amit egy olcsó német autótól várnánk: telefontartó, 10 colos kijelző alapból. A GS-ben minden benne van: CarPlay, navigáció, klíma, tisztességes hangrendszer.

Van néhány furcsaság. A gyújtáskulcs úgy fordul, mintha 2005-öt írnánk, de indítás után kis késéssel indul a motor, mintha gombot nyomnál – csak gomb helyett kulcs van. Az ablakemelők: lefelé automatikus, felfelé viszont nyomva kell tartani. Vagy a régi PSA csoportos kapcsolók, mintha a raktárból kapták volna. Nem kizáró okok, de emlékeztetnek: 23 ezer eurótól indul, valamiben engedni kellett.

A régi Frontera alatt dízel morgott, füstölt, az újban pedig modern, csendesebb, okosabb technika dolgozik. Már nem hegyet mászik, inkább technológiai létrát, szemmel a környezeten.

Két hibrid van, mindkettő Stellantis 1.2-es háromhengeres benzinmotorral, 48 voltos hibridrendszerrel. Míg a legtöbb hibrid csak segít indulásnál, a Frontera teljes értékű hibrid, ahol az elektromotor a váltóba épül, így aktívan besegít. A 21 kW-os villanymotor nem tűnik soknak, de városban van húzóereje.

A hatfokozatú duplakuplungos automata olyan selymes, hogy nagyobb márkák is megirigyelnék. A Hybrid 100 és az erősebb Hybrid 136/145 ugyanazt a rendszert használja, de utóbbival kényelmesebb az élet. 145 lóerővel, 0–100 km/h 9,1 másodperc alatt – nem sportautó, de a mezőnyben élénk. A hibrid induláskor tisztán elektromosként viselkedik, főleg városban, ahol gyakran csak a villanymotor dolgozik. Akár az utak felét is megteheted árammal – és ez nem csak katalógusszöveg.

A vezetési élmény? A Frontera nem akar sportos lenni. A komfortos futómű simán nyeli az úthibákat, mint egy nyugodt családapa: lassan, higgadtan, méltósággal. Kanyarban kicsit dől, de nem vészesen, a kormányzás jól hangolt, arányos. Nem nehéz, nem játékos, kanyarban semleges marad, hacsak nem erőlteted túl – ami jó mérnöki munkát jelez.

És ott az elektromos Frontera. Ha a hibrid egy csendes irodista, az EV ugyanaz a személy, aki jógatábor után zabtejet iszik. 83 kW (113 LE), 0–100 km/h kb. 12 másodperc alatt – nem sietős, de nem is ez a lényeg. A Frontera Electric azoknak szól, akik nem rohannak, csendben, károsanyag-mentesen utaznának. 305 km a hatótáv a 43,8 kWh-s akkumulátorral – városba, agglomerációba elég. Nagyobb akkuval 400 km fölötti változat is jön. A villany Frontera csendes, vibrációmentes, és az akkumulátor miatt még stabilabb, hiszen az tömeg alacsonyan van.

A hibrid fogyasztása hivatalosan 5,2–5,3 l/100 km, valóságban 6 liter körül alakul – ez a B-SUV kategóriában jó. Autópályán kicsit több.

Ha meghallod: „biztonság” és „B-SUV”, lehet, hogy olcsó műanyagra, két légzsákra és jobb híján imára gondolsz. Az új Opel viszont tele van olyan biztonsági technikával, ami eggyel nagyobb kategóriában is elférne. Már az alapváltozathoz jár vészfékező, ami autót és gyalogost is felismer, sávtartó enyhe kormányzási beavatkozással, sofőrfigyelő. Van adaptív tempomat sebességkorlátozó felismeréssel. Mindez alapból.

A GS még többet ad: első-hátsó parkolóradar, holttérfigyelő, tolatókamera, eső- és fényszenzorok, teljes vezetéstámogatás. A Stellantis ott spórolt, ahol lehetett, de a lényeget nem hagyta el.

Van néhány hibapont: a hátsó középső ülésen nincs fejtámla, így oda inkább gyerek, hátizsák vagy keményebb családtag való. A tolatókamera lehetne élesebb, most inkább egy régi digitális fényképezőgép képét idézi. De az alapok rendben vannak: 12V-os aljzat a csomagtérben, szélesre nyíló hátsó ajtók a gyereküléshez.

A Frontera a Stellantis jól bevált platformjára épül. Euro NCAP eredmény még nincs, de a stabilitás, a fejlettség és az elektronika alapján 4-5 csillagra számíthat. A szerkezet merev, fejlesztése naprakész, a modern elektronikák minden körülmények között segítenek.

Vetélytársak: Dacia Duster és Jogger – kb. 5.000 euróval olcsóbbak, de kevesebb felszereltséggel. Toyota Yaris Cross – kb. 3.000 euróval drágább, de a Frontera jobban felszerelt. A Dacia robusztussága nem mindenkinek tetszik, a Toyota dizájnja megosztó – a Frontera így könnyedén megtalálja a helyét.

És ott a Citroën C3 Aircross – a Frontera platformtestvére. Ugyanaz a technika, de puhább futómű, játékos forma, olcsóbb belső. Még olcsóbb, főleg ha csak benzines kell. A Citroën olyan, mint egy délies nyaralás: mókás, ha nincs nagy elvárásod. A Frontera viszont a hétköznapokra, novemberi időkre, komolyabb vezetőknek készült.

Ha ésszerű, jól használható, mégis megfizethető családi SUV-t keresel, ami nem ciki és nem is rideg, a Frontera ott áll, nyakkendőben, szandálban.

Frontera fő erősségek:
- Tér és variálhatóság: öt felnőtt kényelmesen elfér. A csomagtér (460–1.600 liter) veri a riválisokat.
- Hibrid technika: takarékos, mégis élénk. Városban elektromosan, országúton is jól megy.
- Komfort és vezethetőség: a futómű jobban simítja el az úthibákat, mint sok drágább autó. A kormányzás pontos.
- Modern, mégis egyszerű belső: fizikai gombok, két 10 colos kijelző GS-nél, logikus felépítés.
- Ár és felszereltség: 22.900 eurótól (hibrid) és kb. 26.390-től (elektromos), a konkurenseknél többet kapsz a pénzedért.
- Biztonság: már az alapban vészfékező, sávtartó, sofőrfigyelő, hat légzsák. A GS-ben még több extra.
- Dizájn: „Bold and Pure”, figyelemfelkeltő, de nem túlzás. Motorháztető vonalai és Vizor rács karaktert adnak.
- Okos ötletek: Flex-strap, elasztikus pohártartó, két szintes csomagtérpadló, mobilos infotainment – tényleg figyeltek a részletekre.

Amit érdemes tudni:
- Kemény műanyagok: tartósak, de a Renault Captur puhább, elegánsabb belsőt ad.
- Retró részletek: kulcsos indítás, ablakemelők emlékeztetnek, hogy árérzékeny autó.
- Zaj: a háromhengeres motor gyorsításkor hallatja a hangját – nem zavaró, de észrevehető.
- Csak elsőkerék-hajtás: városban nem gond, de a régi Frontera 4x4 rajongói csalódhatnak.
- Alapfelszereltségnél nincs központi kijelző: csak telefonról megy az infotainment, ami nem mindenkinek jön be.

Ez a látszólagos ellentmondás – praktikusság, strapabíróság, ízléses dizájn – a Frontera igazi ereje. A Frontera, ami spanyolul határt jelent, valóban új határokat húz – nem forradalommal, de épp annyira, hogy számítson.