SWM G05 Pro: Hét ülés és egy nagy kérdés – Ez tényleg autó?

A történet valahol 1971-ben kezdődik, Milánó közelében, ahol néhány lelkes motorrajongó úgy érezte, a világ még nem látott elég motorkerékpárt. Megszületett az SWM. Kezdetben tisztes vállalat voltak, olyan gépeket gyártottak, amelyek abban a korban valóban versenyképesnek számítottak. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján ráadásul még díjakat is nyertek. Egy pillanatra úgy tűnt, az SWM lesz a következő nagy név a motoros világban.

Aztán jött a nyolcvanas évek. Minden a feje tetejére állt: diszkózene, pasztellszínű öltönyök, és persze az olasz üzleti élet örök klasszikusa – a csőd. Ahol szép jövő bontakozhatott volna ki, csak adósság és összetört álmok maradtak.

Lehetett volna ez a vég – szomorú, de méltóságteljes, mint egy rozsdás Vespa valahol egy római kertben. De nem. Mert valahol a világban mindig akad egy kínai üzletember, túl sok pénzzel, felfoghatatlan ambíciókkal és kevés jó tanáccsal. Így az SWM név és a logók 2014-ben gazdát cseréltek. Nem a motorok vagy a mérnökök – csak a név. Megindult a nagy, olcsó SUV-ok gyártása, szerényen olasz trikolórral díszítve.

A kínai befektetők Milánóban is nyitottak egy csilivili dizájnstúdiót. Mert ha az orrra odafestenek egy kis piros-fehér-zöld csíkot, és valami olasz gyakornok ráretusálja a hűtőrácsot Photoshopban, az máris „disegnato in Italia”.

2016-ban az SWM Automotive berobbant a piacra, integetett, mosolygott, szelfizett, és büszkén hirdette: „Elérhető árú autóink vannak, PR-ban egy kis pizzaillattal!” A meglepetés? Az emberek tényleg vették. Főleg Kínában, ahol vagy a) nagyon bátrak, b) nagyon elnézők, vagy c) egyszerűen mindent szeretnek, ami olaszos.

Most, 2025-ben eljött a varázslatos pillanat, amikor az SWM már Európában is árulja alkotásait. Ezek az autók olyanok, mint az olasz konyha egy gyorsétteremben: valami mintha stimmelne, valami nagyon nem, de legalább nagy az adag, így megbékélsz vele.

Íme, a főhős, az SWM G05 Pro: az olasz és kínai ipar szerelmi gyermeke és kisebb szerencsétlensége. Ha eddig azt hitted, az olasz-kínai kapcsolat csak a gagyi műanyag tésztagépekben és a „Armani” farmerben merül ki, amelyek már az első lépésnél szétesnek, akkor nem tévedsz sokat. Ez a viszony pont olyan, mint a G05 Pro és egy igazi autó közötti kapcsolat.

De ne hagyd magad megtéveszteni! Az SWM valahogy mégis képes volt olyan járművet alkotni, ami messziről nézve teljesen normális – vagy legalábbis olyasmi, amit egy kisvárosi gyerek rajzolna, ha azt kérnéd, skicceljen le egy BMW-t.

Ez az autó nagy. Nem csak nagy – óriási! Egy kisebb falusi bulit is le lehetne bonyolítani benne. Hét ülés! A csomagtartóban elférnek az álmaid, vágyaid, meg három rekesz krumpli.

Az olasz álmok és a kínai gyakorlat furcsa keverékéből született G05 Pro mégis rendelkezik valamiféle bájjal. Mint egy esetlen kiskutya, amely megrágja a cipőfűződ, majd felnéz rád nagy szemekkel: „Ugye, nem hagysz itt a benzinkútnál?” És te, tisztességes emberként, nem is tudod otthagyni. Tudod, hogy nem tökéletes, de különleges élményt kínál. Üdv az SWM G05 Pro világában!

Kezdjük elöl: egy masszív, 3D-mintázatú hűtőrács uralja az orrát. Ha valaki beáll hozzád, először a hűtőrácsot látod meg, csak utána magát az autót.

A halogén fényszórók felett vékony LED-csík fut végig – modern és sikkes részlet, mint egy kissé dühös hörcsög, aki oldalról sandít rád.

Hátul a lámpák egyesítik a német és japán ötleteket, végigérnek az egész autón, mint egy világító futópálya. Mintha valaki egy BMW-t és egy Lexus RX-et összeturmixolt volna, majd kiöntötte volna egy olcsó koktélospohárba. Meglepően jól sikerült.

Az oldalnézet letisztult és egyszerű, mintha a dizájnerek most először mondták volna: „Ne bonyolítsuk túl!” Se felesleges törések, se divatos sallangok. Csak sok króm. Króm az ablakok körül, króm az ajtókon, króm mindenhol, ahol csak meg tudott kapaszkodni.

És ott a hátsó ablaknál a „Hofmeister-kanyar” – klasszikus német dizájnjegy! Mint egy olcsó Mona Lisa a benzinkút falán: felismered az ihletet, de inkább csendben továbbmész.

Őszintén szólva a G05 Pro nem úgy néz ki, mint egy tipikus kínai koppintás. Egész tisztességes, higgadt, elfogadható crossover. Néhol túlzó, de egy kertvárosi villa előtt vagy egy szupermarket parkolójában nem fognak kinevetni miatta.

Belül a tér az első, ami feltűnik. Több a lábtér, mint néhány business class repülőn, és elég ülés, hogy a fél Facebook-ismerősödet magaddal vidd – már ha akarnád.

Anyagok? Első ránézésre minden rendben. Tapintásra a „bőr” annyira valódi, mint egy tízeurós Louis Vuitton a török bazárból. De puha – talán túlságosan is. A kormány olyan, mintha egy régi jógaszőnyeget vasaltak volna formára. A műszerfal széles és teljesen műanyag.

Az infotainment működik – többé-kevésbé! Ha szépen kéred, és nem terheled túl. Az érintőképernyő lassan reagál, de azért működik.

Az ülések hatalmasak, szélesek, mintha egyszerre vezetéshez és pihenéshez tervezték volna őket. Órákig lehet bennük ülni, bár a tökéletes pozíciót sosem találod meg. A harmadik sor elméletben létezik, gyakorlatban inkább lábatlanoknak vagy önkínzó hajlamúaknak való. Ott ülve pontosan megérted, milyen lehet egy szardíniának a dobozban.

A végső simítás? Itt-ott olasz trikolór díszítés emlékeztet rá, hogy az autónak valamilyen furcsa módon köze van Milánóhoz.

Az SWM G05 Pro beltere olyan, mint egy olcsó Cadillac: tágas, kényelmes, jó szándékú. Minden egy kicsit túl puha, túl műanyag, túl vicces, de teljesen használható.

Vezetni pedig egészen sajátos élmény, amit nem lehet 0-100-as adatokban vagy köridőkben összefoglalni. Át kell élni. Olyan, mintha egy puha, vidám, reménykedő világban suhannál, ahol a fizika csak akkor érvényesül, ha kedve van. Hét ülés, több króm, mint egy kilencvenes évekbeli diszkóban, és hátsó lámpák, amikkel repülőket lehetne leszállítani – tudod, hogy valami különleges vár rád.

És a G05 Pro nem is okoz csalódást. Indításkor a motor halk, szinte szégyenlős duruzsolással köszön: mintha egy kiscica köhögne a motorháztető alatt. Az 1,5 literes turbó hivatalosan 139 lóerőt tud, és kb. olyan lelkesedéssel dolgozik, mint te hétfő reggel: lassan, de elvégzi a dolgát.

Gázadásra nem történik sok minden. Aztán, talán egy hét múlva, ha minden bolygó együtt áll és a lámpák is zöldek, az autó végre elindul. Ha gyorsítani próbálsz – ne tedd. A 0–100 km/h sprint nagyjából annyi idő, mint amennyi alatt Olaszországban kormányt alakítanak. Mire harmadikba kapcsolsz, már rég máson jár az eszed – levesrecepteken vagy az életeden.

A hétfokozatú duplakuplungos váltó elvileg a modern technika csodája. Gyakorlatban olyan, mint egy vak pásztor a ködös völgyben: jó szándékú, de kiszámíthatatlan. Néha pont akkor vált, amikor nem számítasz rá. Máskor elgondolkodik, megéri-e az erőfeszítés. Minden hirtelen gázadás vagy fékezés egy kisebb rántás.

A kormányzás olyan, mintha egy krumplis zsákot próbálnál egy matracon egyensúlyozni. Elfordítod, az autó gondolkozik rajta. A G05 Pro-nál a kormány inkább javaslat, mint utasítás. Lomha, nagyjából abba az irányba indul, amerre szeretnéd. Kanyarban a kasztni úgy dől, mint egy részeg bluesénekes egy viharos éjszakán – mintha az autó szívesen simulna a padkához, de túl udvarias hozzá.

A futómű? Elöl McPherson, hátul csatolt lengőkar – így minden úthibát Dolby Surround részletességgel kapsz meg. Kövön, murván ingyen masszázs jár: hát, térd, néha egy kis agyrázkódás is belefér. A titok a tempó: ha lassan mész, egyben érsz A-ból B-be.

A hivatalos fogyasztás 8 liter 100 kilométerre. Valójában városban, klímával vagy rádióval – vagy ha néha gyorsítasz – simán kijön a 12 liter is.

A biztonsági felszereltség magában foglal minden kötelező eszközt. Van tolatókamera, és a saját megérzésed, hogy ne történjen baj. A vészfékrásegítőben ne bízz túlzottan. Valamit csinál, de ha rossz pedált nyomsz, simán átszáguldasz a bolt bejáratán, és csak a romok között állsz meg, ahol egy lelkes eladó üdvözöl: „Gyors kérdés, ki a netes szolgáltatója?”

A SWM G05 Pro-val töltött kaland legfőbb tanulsága, hogy a világ nem kell tökéletes legyen ahhoz, hogy izgalmas legyen. Íme egy autó, hét üléssel, lónyerítéshez hasonlóan ziháló motorral és olyan vezethetőséggel, mint egy vasalóé a lejtős tetőn. De megy. Igen, lassú. Igen, dől kanyarban. Igen, a fogyasztása miatt bűnösnek érzed magad tankoláskor. Minden kátyú egy esemény, minden kanyar egy kaland, minden megállás egy ima.

Olyan, mint egy kicsit bolond, de végtelenül szórakoztató barát – mindig feldobja a bulit, még ha utána takarítani kell is.

Az SWM G05 Pro neked való, ha:
Nagy autót akarsz kevés pénzért.
A tágas tér fontosabb, mint a presztízs.
Élvezed, ha a benzinkútnál nézik az autódat: „Ez meg micsoda?”

Nem neked való, ha:
Olyan gyorsulást vársz, amit nem naptárral mérnek.
A kormánytól sebészi pontosságot vársz.
Porsche-féle fékhatást keresel, nem pedig egy vekni kenyeret.

Ez az autó, amitől először csak a fejedet csóválod, aztán elmosolyodsz: „Legalább hét ülése van és olasz zászlócskák.” És néha, ennyi is elég.