Mercedes EQB: Amikor az autó az életed része, nem az egód kiegészítője

Vannak autók, amelyek az első pillanattól kezdve le akarnak nyűgözni. Mások egyszerűen csak ott vannak, mint a kedvenc pulóvered vagy az a régi barát, aki sosem az est fénypontja, de mindig ott van, ha baj van. A Mercedes-Benz EQB pont ilyen autó. Nem az a poszter, amit a kamasz fiad a falra tesz, hanem az a kulcs, amihez reggel a legszívesebben nyúlsz.

A Mercedes már sok látványos, technológiával telezsúfolt villanyautót épített: EQS, EQE, sőt még az EQC is ilyen. De a csillogó LED-ek és a teljes bőrmasszázs ülések között bőven volt hely valami visszafogottabbnak, ami a való életben is hasznosabb. Itt jön képbe az EQB.

Ez nem az az autó, amit az Instagramra veszel. Nem sportos, nem agresszív, sőt, kinézetre szinte teljesen olyan, mint egy sima GLB – csak egy töltőkábel lóg ki a hátuljából. De pont ez a bája. Ez az elektromos autó nem akar jövőből szalajtott kapszula lenni. Egyszerűen csak teszi a dolgát: okosan, csendben, jól.

A legnagyobb erénye? Kíméletlen praktikusság. Ha valaha próbáltál már három gyereket, egy babakocsit, egy biciklit, két kutyát és némi bútort egy autóba zsúfolni, érted, miről van szó. Az EQB-nek ez nagyjából sikerül is – vagy majdnem. De amikor este fel kell venni a szülőket a reptérről és a gyerekeket az iskolából, a harmadik üléssor tényleg életmentő. Nem limuzin, de legalább senkinek sem kell más ölébe ülni.

Az EQ-családban pont úgy illeszkedik, mint a csendes középső testvér. Ha az EQA a fiatal, lelkes, mindig utolsó szót akaró, az EQS pedig az ünnepi öltönyös nagybácsi, aki sosem megy sehova kíséret nélkül, akkor az EQB az, aki hozza a kaját a bulira és a végén el is takarít. Nem hivalkodó, de mindig nélkülözhetetlen.

2025-re az EQB enyhe frissítést kapott: átdolgozott LED-világítás, némi elektronikai ráncfelvarrás, és ami fontosabb, gyorsabb töltés, valamint logikusabb kivitelek. Ott a 250+, ami messzire megy, de nem gyors. A 350, ami gyors, de úgy falja az akkut, mint egy ünnepi vacsora. És a 300 4MATIC – az arany középút, ami nem marad le, de nem is szalad el.

Az EQB nem akar másnak látszani, mint ami. Nem színleli a sportosságot, nem érezteti, hogy F1-es autóban ülsz. Inkább azt sugallja, hogy van, aki kézben tartja az életét. Valljuk be: ez az autó nem menő. Egyszerűen csak jó.

Az EQB formája szinte teljesen megegyezik a GLB-vel: egyenes vonalak, magas tető, dobozos sziluett – nem véletlen. Az EQB nem nulláról tervezett villanyautó, hanem egy meglévő modell ügyes villamosítása. Aki ragaszkodik a tiszta elvekhez, annak ez kompromisszumnak tűnhet, de ez az EQB nagy előnye: tágas, funkcionális kialakítás, ami a mindennapokra készült, nem csak a szemnek.

Méretei – nagyjából 4,68 méter hosszú, 1,83 széles, 1,67 magas – már túlmutatnak a kompakt SUV kategórián. Hosszúnak és magasnak látszik, ezért tényleg családi autónak érződik, nem csak egy felfújt ferdehátúnak. A 2,83 méteres tengelytáv jól egyensúlyozza a belső teret és kívül is arányossá teszi a profilt.

Nincs túltolt dizájn: se túlzó ívek, se sci-fi oszlopok. Csak egyenes, letisztult formák, amik néhány nap után még jobban mutatnak. Olyan, mint egy prémium dobozos autó, ahol a praktikusság nem kifogás, hanem maga a stílus.

Az új hűtőrács fekete paneljén apró Mercedes-csillagok sorakoznak – akár egy éjszakai égbolt, S-osztályos hangulattal. Elegáns és visszafogott, szélesebbnek és magasabbnak mutatja az autó orrát. Elöl-hátul új LED-csíkok futnak a lámpák között, így modern családi arculatot kap. Az új keréktárcsák, áramvonalas díszlécek és alsó burkolatok mind a hatékonyságot szolgálják. Forradalom nincs, de feltűnő részletek igen. Új színek, mint a Spectral Blue és az Alpine Grey, személyiséget adnak a modellnek.

Bent a beltér olyan, mint egy jól összerakott Bauhaus nappali: tiszta, funkcionális, elég nagy három gyerekhez, anyához, két bevásárlótáskához és a családi macskához (aki utál autózni, de mindig jön).

A műszerfalon két nagy képernyő olvad egybe: balra a vezetőnek minden lényeges infó, jobbra a gyerekeknek a játék. A turbina formájú szellőzők repülőgépmotort idéznek, főleg az AMG Line változatban, rózsaszín hangulatvilágítással – akár egy „Blade Runner” lounge.

Az anyaghasználat masszív. Van műanyag, de puha, nem az olcsó, ami már nézésre is recseg. Az ülések? Nagyok, kényelmesek, támasztanak – mintha óvatosan átölelnék a hátad. Szerinted a harmadik sor felesleges? Kicsi, igen, de két gyerek gond nélkül elfér – ez önmagában teljesítmény.

A csomagtartóba simán befér egy összecsukható bicikli, egy teljes babakocsi, és még mindig marad hely. Frunk nincs – elöl fontos alkatrészek laknak, „csomagot nem bírnak”. De minden, ami kell, hátul elfér – sőt, még azon is túl.

Az MBUX infotainment olyan, mint egy igazi segítőtárs. Mondd, hogy „Szia Mercedes, fázom”, és máris fűt. Kiegészül bővített valóság alapú navigációval, hangulatvilágítással és olyan hangrendszerrel, ami a Spotify-t is szimfóniává varázsolja. Olyan beltér, ami nem villog, de mindent tud, amire szükséged van.

Pont ilyen utasteret akarsz, amikor 45 percig araszolsz a dugóban, és harmadszor szól Ed Sheeran a rádióból. Az EQB nyugodt, tágas, és meglepően átgondolt.

Az EQB biztonsági listája hosszabb, mint egy nagycsaládos ünnepi bevásárlólistája. A Mercedes mindig is az a német nagybácsi volt, aki semmit sem csinál félgőzzel – főleg, ha biztonságról van szó. Felveszi a kesztyűt, előveszi a szemüveget, és úgy tervez, mintha minden reggel a saját gyerekeit vinné oviba.

Kezdjük a láthatatlan dolgokkal – a vezetéstámogató rendszerek sokasága szinte mindig érezhetően figyel, óv, vagy finoman visszaterel, ha a telefonod elvonja a figyelmed. Minden, ami elvárható: automata vészfékező, fáradtságfigyelő, közlekedési tábla felismerés, holttérfigyelő, sávtartó, kereszteződés asszisztens, hátsó keresztirányú forgalomfigyelő – mind adott.

A Distronic adaptív tempomat olyan, mint a legmegbízhatóbb útitárs. Tartja a távolságot, fékez, gyorsít, finoman kormányoz, és sosem szól rád, ha egy kicsit lendületesebben előzöl. Az irányjelzőt csak pöccinteni kell, az EQB magától sávot vált – nem kell nyakat tekergetni vagy kidugni a fejed az ablakon.

Parkolássegítő? Természetesen. Egy gombnyomás, és az autó magától keres helyet, kormányoz, beáll, mintha egy német nyugdíjas vezetné – pontosan 3 centire a járdától. A 360 fokos kamerarendszer úgy mutatja a környezetet, mint egy Lego terepasztalt – még a macskádat is észreveszi, ha a kerék mögé ugrik.

Alapból hét légzsák jár, köztük térdlégzsák a vezetőnek – mert egy törésteszten valakinek a térde épp szabadon maradt volna, és a Mercedes azt mondta: „Nem, ezt is védjük.” Mindez egy masszív karosszériában, ami a GLB-ből származik, amit eleve front- és hátulütközésekhez terveztek.

Őszintén, a biztonsági extrák listája annyira hosszú, hogy a legtöbbet csak akkor veszed észre, ha tényleg kell. De épp ettől jó: csendben figyel, háttérben dolgozik, és megment, ha tolatás közben a kávét keresed.

A Mercedes-Benz EQB nem gyors autó. A 350 4MATIC 6 másodperc alatt van százon, az „arany középút” 300 4MATIC kicsivel 8 alatt. De nem ez a lényeg. Ha adrenalin kell, vegyél motort vagy ejtőernyőt. Ha olyan autót keresel, ami nem akar minden gázadásnál megijeszteni, hanem csendesen, magabiztosan suhan, akkor az EQB a te választásod.

Három hajtáslánc van: az EQB 250+ elsőkerék-hajtású, a legnagyobb akkuval akár 534 km-t is elmegy – bőven elég. A gyorsulása olyan lágy, mint macskát felébreszteni: finom, lassú, kissé morcos.

A 300 4MATIC – a tesztelt változat – 228 lóerőt, 390 Nm nyomatékot és összkerékhajtást ad. Nem F1-es, de lámpánál simán előz néhány dízelt, akik csak sóvárogva néznek utána. 0–100 km/h: kb. 7,6 másodperc.

A 350 4MATIC a rakéta, ha le kell dobni a gyerekeket az edzésen, aztán rohanni a barkácsáruházba: 292 lóerő, 6,2 másodperc százra. De az akku is gyorsan apad, és felmerül a kérdés: „Erre tényleg szükségem volt?”

A futómű gyönyörűen puha, de sosem ring, mint nagypapa csónakja. Kanyarban dől, de nem billen, az összkerékhajtás nem terepjárásra van, hanem ügyesen osztja a teljesítményt. Nem is veszed észre – pont ez a lényeg. Az autó csak megy, tart, segít.

A kormányzás elektromos, nem beszédes, de pontos, megbízható, mint a német vasút. Városban könnyed, autópályán súlyosabb, de mindig stabil irányítást ad.

Az EQB nem tud 350 kW-os villámtöltést, mint a Porsche Taycan vagy a Hyundai Ioniq 5. De őszintén: kinek kell ez naponta? Az EQB 100–135 kW-ot vesz fel (változattól függően), így 10–80 százalékos töltés fél óra alatt megvan. Pont elég egy kávéra, egy telefonhívásra és hogy ellenőrizd, a párod visszatette-e a babakocsit.

Az első EQB-élmény? Nem történik semmi különös. Nincs wow-hatás. Nem akarsz azonnal telefonálni a barátaidnak, hogy „képzeld, mit vezetek!” Nincs ülésbe szögező gyorsulás vagy színpompás műszerfal. Az autó egyszerűen csak megy – csendben, dráma nélkül. És jól megy. Nagyon jól.

Az EQB nem akar másnak látszani. Nem versenyez Teslákkal a lámpánál, nem akar Lamborghini-dizájn díjat, és nem árulja el azt az illúziót, hogy minden nap ralipilóta vagy. Az EQB olyan, mint egy jó társ: csendes, megbízható, kényelmes, sosem nyaggat, és mindig ott van, amikor szükséged van rá.