Tesztvezetés – Hyundai Bayon

A 2021-ben bemutatott Bayon a modern autóipar szakszavaival élve egy B-szegmensű crossover. Ez jól hangzik, de valójában azt jelenti, hogy a Bayon a Hyundai legkisebb SUV-ja – annyira kompakt, hogy még a kis Kona is kövér nagybácsinak tűnik mellette egy születésnapi bulin. A Bayon az ix20 helyére érkezett, és lényegében nem más, mint egy megemelt i20-as. Mivel ma már mindenki magasabban szeret ülni, a Hyundai egyszerűen megemelte az üléspozíciót, bővítette a csomagtartót, és voilá – megszületett a Bayon. A névválasztás sem véletlen: a franciaországi Bayonne városka elég egzotikusan és európain hangzott a Hyundai számára.

De ne legyünk túl cinikusak, mert a Bayon valójában egy kifejezetten jó autó. 2022-ben például a német Auto Bild magazin az Év Import Autójának választotta. Igen, egy koreai márka nyerte el a „legjobb import SUV” címet Németországban. Elképzelhetjük, mekkora fájdalmat okozott ez Wolfsburg és Rüsselsheim mérnökeinek, akik valószínűleg könnyeikkel áztatták este a bratwurstot és a sört.

Mit láttak a németek és mások a Bayonban? Elsősorban a divatos dizájnt, a tágas utasteret és a kategóriájában szokatlanul gazdag felszereltséget. Az összhatás olyan, mint egy modern sportcipő: kényelmes, trendi, és elég praktikus ahhoz, hogy akár étterembe, akár a szomszédtól krumpliért is elmenjünk vele.

2024-ben ez a kis koreai-francia stílusikon egy enyhe ráncfelvarráson esett át. Forradalomról nem beszélhetünk, de tudjuk: néha nem kell minden fejjel lefelé fordítani, elég egy kis smink, hogy minden újra frissnek és szépnek tűnjön. És ezzel nincs is semmi baj.

Elöl rögtön szembetűnik a keskeny, „Seamless Horizon” névre keresztelt LED-csík. Az autó így már inkább egy napszemüveges kis űrhajóra emlékeztet. Az orr és a hűtőrács formája is változott: keskenyebb és sportosabb lett. Az alsó első védőlemez fémhatású – de őszintén, senki sem ezzel fog gombát szedni az erdőben. Ettől függetlenül jól mutat, és pont ez a dolga egy kis SUV-nak.

Hátul is frissült a világítás: új, trendi fénygrafika, amit egy keskeny vízszintes LED-csík köt össze. Több a fényezett felület, és egy kis áldiffúzor is helyet kapott – bár ezen a méreten a légellenállásnak nem sokat segít, legalább látszik, hogy a Hyundai tudja, mi az a diffúzor.

A méretek nem változtak: 4,18 méter hosszú, 1,78 méter széles, és kicsivel több mint másfél méter magas. Ahelyett, hogy a karosszériát növelték volna, a Hyundai inkább trükkös térkihasználással ért el igazi bravúrt: 411 literes csomagtartó, ami ebben a kategóriában kiemelkedő. Kis crossover, de simán elfér benne néhány nagyobb bevásárlószatyor vagy akár egy közepes kutya is.

Belül pontosan azt kapjuk, amit egy pénztárcabarát koreai crossovertől elvárhatunk. Nem svájci óra vagy olasz dizájnerbútor: inkább egy jól rendszerezett íróasztal, ahol a funkcionalitás és a logika fontosabb, mint a szépség és elegancia.

Az anyaghasználat? Ha bőrre és krómdíszítésre vágyunk, csalódni fogunk. Minden fekete és szürke, talán kicsit komor is. Mintha a tervező egy novemberi skandináv napból vagy esős birminghami délutánból merített volna ihletet – praktikus, de nem túl vidám. Az ülések masszív szövettel vannak borítva, amely vélhetően túlél egy atomtámadást és a gyerekek fagyiját is. Dekorelem alig van, ami jól mutatja, hogy ez az autó nem az Instagram-celebeknek, hanem azoknak szól, akik egyszerűen csak A-ból B-be szeretnének eljutni.

A Bayont azonban a praktikuma és ergonómiája menti meg. Minden gomb ott van, ahol várnánk, a kilátás kiváló: ülésmagasságunkból úgy látunk rá a forgalomra, mint egy zsiráf a kifutójáról. Az alapmodellben az óracsoport akkora, mint egy átlagos okostelefon, de a drágább változatokban már 10,25 colos kijelzőt kapunk, amely a vezetési módokhoz is igazodik.

A középkonzol középpontja is egy nagy, 10,25 colos érintőképernyő, amely már az alap Bayonhoz is jár. Igen, még a legolcsóbb verzió is olyan kijelzőt kap, amitől egyes német márkák elpirulhatnának. Természetesen a multimédiás rendszer tartalmaz beépített navigációt, Apple CarPlay-t, Android Autót és Bluetooth-t, a térképek pedig már online is frissíthetők.

A telefonokat egy USB-A és két USB-C porttal lehet tölteni, a felsőbb felszereltségeknél pedig vezeték nélküli töltőpad is jár. A csúcsmodellekhez nyolchangszórós Bose hifirendszer is elérhető mélynyomóval – ilyet inkább egy Audi vagy Lexus belsejében várnánk, nem a Hyundai legolcsóbb SUV-jában.

A Bayon utasterébe lépve olyan érzésünk lehet, mintha visszautaztunk volna az időben – de nem a jövőbe, hanem abba a korszakba, amikor még kézzel húzható volt a kézifék, és a klímát is tekerővel szabályoztuk, nem pedig érintőképernyőn táncolva.

Igen, a Hyundai úgy döntött, hogy a modernség nem mindig siker kulcsa. Míg a Volkswagen mindenhová kijelzőt zsúfol, addig a koreaiaknál minden maradt fizikai gomb és kapcsoló. Klasszikus kézifék, hagyományos váltókar, valódi tekerők a klímához – talán régimódinak tűnik, de valójában zseniális.

Ne tévesszen meg minket ez a technikaellenes hangulat: a Hyundai azért nem felejtette el, hogy 21. században járunk. Az utastér világítása teljesen LED-es, a magasabb felszereltségeknél pedig 64 színű hangulatvilágítás is jár.

A Bayon igazi ütőkártyája a hely: a magas tető és a jól formázott ülések miatt hátul a magasabb utasoknak is bőven akad fejtér. A tengelytáv is elég hosszú ahhoz, hogy még a legnagyobb barátunk is kényelmesen elférjen. Az ülések puhák, ideálisak városi dugóban vagy hosszabb autópályás utakon – bár utóbbit nem túl gyakran fogjuk élvezni.

Az anyaghasználatnál a Hyundai nem volt túl bőkezű – mindenhol kemény műanyag, de legalább minden rendben össze van rakva, ahogy azt egy koreai autótól elvárjuk: semmi nyikorgás, minden a helyén.

És persze: a Bayon csomagtartója. Nem csak meglepően nagy, hanem okosan kialakított dupla padlóval is rendelkezik, így a bevásárlószatyrokat és az esernyőket külön, de mégis együtt lehet szállítani.

A modell tele van elektronikával és asszisztensrendszerekkel, amelyek állandóan figyelnek, és azonnal csipognak, ha valamit nem jól csinálunk. Van sávtartó, ami szól, ha elengedjük a kormányt, automata vészfékrendszer, ami figyelmeztet a gyalogosokra, valamint intelligens tempomat, ami már a következő kanyart vagy sebességkorlátozást is ismeri. Figyel az autó a holttérre, szól, ha lankad a figyelmünk, vagy ha a telefonunkba merülünk a pirosnál, miközben a többiek már elindultak. Mindezt egy csipogó szimfóniával tálalja – néha úgy érezzük, teljesen felesleges a hifirendszer.

Természetesen jár a teljes légzsákszett, ABS, ESP, és a vadonatúj 4G-alapú eCall segélyhívó rendszer is. Olyan, mintha egy német luxusautóban ülnénk – pedig ez csak a Hyundai legkisebb SUV-ja, ami valamilyen okból S-osztályos Mercinek képzeli magát. Mindenesetre jó érzés, hogy valaki tényleg törődik a biztonságunkkal.

A Bayon motorválasztéka a frissítéssel jelentősen lecsökkent – míg korábban elérhető volt 120 lóerős turbómotor is, mára ez csendben eltűnt a kínálatból. Maradt az 1.0 literes, háromhengeres T-GDi erőforrás, amely 100 lóerőt és akár 200 Nm nyomatékot kínál, ha a mild-hibrid rendszerrel választjuk. Maga a motor nem rossz, de a 0–100 km/h 11,3 másodperc alatt nem fogja megemelni a pulzusunkat. Tejért, kenyérért elmenni és városban kavarogni tökéletes, de ennél többre nem számítsunk.

Aki még ennél is mazochistább, választhatja az 1,2 literes, 79 lóerős szívómotort, amivel a 0–100 sprint még lassabb (14,2 másodperc). Ezzel a motorral a Bayon nagyjából olyan eleven, mint egy fáradt labrador – viszont a fogyasztása cserébe kellemesen alacsony.

A váltók terén nincs nagy változás: maradt a 6 fokozatú kézi, illetve a 7 fokozatú automata (DCT), amely gyorsan kapcsol, de városi tempónál kicsit darabos, mint egy izguló tanulóvezető.

Összefoglalva: a Bayon kitűnő ár-érték aránnyal, a kategóriához képest tágas belső térrel, egyszerű műanyag utastérrel és visszafogott, de takarékos menetteljesítménnyel bír. A Bayon kellemesen átlagos – nem akar többnek látszani, mint ami. Egyszerűen teszi, amit ígér, azt jól csinálja, és még némi stílust is csempész hozzá.