A NASA irányt vált, hogy az ISS nyugdíjazása előtt új állomás kerüljön pályára
Fut az idő. Öt éven belül egy módosított SpaceX Dragon megkezdi azt a manővert, amely a Nemzetközi Űrállomást irányított zuhanásban a Csendes-óceán aljára küldi. Utód azonban nincs készen, és az Egyesült Államok annak kockázatával néz szembe, hogy az ISS nyugdíjazása után saját orbitális bázis nélkül marad, miközben Kína Tiangong programja teljes gőzzel halad.
A NASA már 500 millió dollárt csatornázott be a Northrop Grumman, a Blue Origin, az Axiom Space és a Voyager Space állomásfejlesztési erőfeszítéseibe, ám kevés az esély, hogy bármelyik 2030 előtt elkészüljön. Ebben a helyzetben Sean Duffy megbízott igazgató olyan irányelvet írt alá, amely felforgatja az egész stratégiát.
A korábbi terv szerint 2026 elején egy vagy két nyertest választottak volna ki nagy értékű szerződésekre teljes értékű állomások megépítésére és tanúsítására. A gond a finanszírozás. A NASA akár 4 milliárd dolláros hiánnyal számol. A kormányzati költségvetés 2026-ra mindössze 272,3 milliót és az elkövetkező öt évre 2,1 milliárd dollárt irányoz elő, ami csak töredéke a szükségesnek.
Az ügynökség most kisebb lépésekre vált. Pályázatot nyitnak legalább két, lehetőleg három fejlesztő kiválasztására. Tanúsítást csak egy személyzettel végrehajtott tesztrepülés után kapnak, és a finanszírozás legalább egynegyedét csak akkor fizetik ki, ha az állomás igazolja, hogy négy embert egy hónapig képes fogadni. A hosszú távú lakhatóság többé nem kötelező.
Ez azoknak kedvez, akik gyorsan képesek egy egyszerű, de működő modult pályára állítani. Az egyik esélyes a Vast, amely a SpaceX-szel együttműködve fejleszti a Haven-1 állomást. Négy űrhajós kéthetes misszióit szolgálná ki, és nagymértékben támaszkodik a Dragon rendszereire.
Közben az Axiom, a Blue Origin és a Voyager kénytelen lesz a grandiózusabb terveket az új szabályokhoz igazítani. Phil McAlister, a NASA korábbi programvezetője nyíltan fogalmaz: a régi modell sosem működött volna, az új megközelítés viszont mindenkinek esélyt adhat, hogy 2030-ra célba érjen.
Ami mostanra világos: Amerika jövője a Föld körüli pályán kevésbé múlik az államilag finanszírozott gigaprojekteken, és inkább a magánszektor fürgeségén. Az nyer, aki a leghamarabb jut el a papírtól a startállásig.
