A Sunbird nukleáris motorja lassú szamárrá változtatja Elon Musk Starshipjét
Egy „szokásos” Mars-utazás a mai csúcstechnológiával hét-nyolc hónapig tart. Ez nagyon hosszú idő arra, hogy egy fémcsőben üljünk, és reménykedjünk, hogy egy mérnök nem hibázott egy tizedesvesszőnél. De mi lenne, ha ennek nem kellene így lennie? Jön a Pulsar Fusion, egy brit vállalat, amely azt állítja, hogy a nukleáris fúzióval hajtott Sunbird rakétája négy hónapra csökkentheti ezt az utat.
Hihetetlenül hangzik, nem igaz? 800 000 km/h végsebesség? Lenyűgöző. Egy új technológia, amely a felére csökkenti az utazási időt? Még jobb! De – ahogy az gyakran előfordul – van egy apró probléma: ezt a dolgot még senki sem építette meg.
A koncepció maga egyszerű: a Duel Direct Fusion Drive (DDFD) egy 2 megawattos fúziós hajtóművet hivatott biztosítani, amellyel a mélyűri utazás az interplanetáris közlekedés Uber Premium kiadásává válhat. Ezzel a technológiával egy út a Szaturnuszra mindössze két évet vehet igénybe, a Plútóra négyet, és Marsra… nos, alig több időt, mint amennyi egy pár gyors kávészünetre elegendő lenne.
De aztán jönnek a szokásos kérdések:
💰 Mennyibe fog ez kerülni?
⏳ Mennyi ideig fog valójában tartani a fejlesztés?
💥 Vajon ez egyáltalán biztonságos?
Talán, csak talán, a Pulsar Fusion lesz az, aki megoldja a rejtélyt és lenyűgözi a világot. De a történelem mást sugall—valószínűbb, hogy ez a projekt vagy a pénzügyi terhek súlya alatt omlik össze, vagy egy fél évszázados, végtelen kutatási és fejlesztési ciklus csapdájába esik, akárcsak azok a Mach 5-ös repülőgépek, amelyeket 2000-re ígértek nekünk.
De ha a Pulsar Fusion valahogy megcsinálja ezt – ha tényleg képesek négyszer gyorsabban eljutni a Marsra –, akkor ez nem csupán egy technológiai áttörés lesz. Ez a legnagyobb előrelépés lesz az űrutazásban azóta, hogy az emberiség először felnézett az égre, és eldöntötte, hogy a repülő fém dobozok nem csak a madaraknak valók.
