A „piactér-hatás”: Hogyan bontja le a platformgazdaság Európa régi logisztikai rendszerét

Az európai logisztika régóta széttagolt: minden ország saját szabályokkal, közvetítőkkel és időigényes eljárásokkal dolgozik. Éppen itt kínálnak új logikát a digitális platformok: kevesebb közvetítő, nagyobb átláthatóság, gyorsabb döntések. Ugyanaz a modell, amely az Airbnb-vel a turizmust, az Uberrel a városi közlekedést forradalmasította, most a teherszállításban is teret nyer.

Ami korábban napokig tartott, ma percek alatt lezárható. Egy cég megrendeli a szolgáltatást, azonnal megkapja az árat, az útvonalat és az időzítést, sőt a teljes folyamatot nyomon követheti. A kevesebb közvetítő alacsonyabb felárakat is jelent. Úgy tűnik, ez a fejlődés elkerülhetetlen, valójában azonban a közvetítő nem tűnt el – csak átköltözött egy alkalmazásba.

A változás különösen látványos az autóiparban, ahol a járművek mozgatása mindennapos feladat. A platformok révén a gyártók, kereskedők és lízingcégek szinte azonnal megszervezhetik a szállítást, megkerülve a szokásos, elhúzódó egyeztetéseket. Legalábbis ez az ígéret.

A marketingüzenet meggyőző: gyorsabb, olcsóbb és átláthatóbb logisztika. Ugyanakkor új kockázatokat is felvet. Hogyan garantálható a minőség, ha bárki regisztrálhat sofőrként? Hogyan maradnak átláthatók a munkafeltételek és a felelősség? Mi történik, ha egyetlen platform elég nagyra nő ahhoz, hogy az egész ágazat kapuőrévé váljon?

A „piactér-hatás” nem csupán egy újabb digitális eszköz, hanem alapvető változás a szektor működésében. A hagyományos logisztika, amelyet korábban a bizalom és a személyes kapcsolatok tartottak össze, fokozatosan beolvad a platformok névtelen ökoszisztémájába. Az eredmény lehet gyorsaság és hatékonyság, de egyben távolságtartás, szorosabb kontroll és mélyebb algoritmusfüggés is. Franciaországban pedig, ahogy minden nagy horderejű változásnál, a sztrájkok sem váratnak sokáig magukra.