A rejtett erő: hogyan mentheti meg a világot a sós víz és a sörösdoboz?

Beszéljünk a hidrogénről – arról az üzemanyagról, amelynek elégetésekor csupán vízpára keletkezik. Tökéletesen hangzik, igaz? Csakhogy a mai hidrogéngyártás még mindig nagyrészt fosszilis energiahordozókra épül, így a zöld energia hangoztatása többnyire csak üres szólam marad.

Most azonban az MIT kutatói olyan egyszerű, mégis meglepő dologra bukkantak: ha újrahasznosított alumíniumot – például használt sörösdobozokat – gallium-indium ötvözettel kezelünk, majd tengervízzel elegyítjük, tiszta hidrogénhez jutunk. A legjobb rész, hogy ezzel a módszerrel mindössze 1,45 kg szén-dioxid keletkezik kilogrammonként, szemben a fosszilis alapú eljárások 11 kg-jával.

A tengervíz sója katalizátorként működik, így a gallium-indium ötvözet újra felhasználható, maga a folyamat pedig fenntartható és gazdaságos lesz. Egy kis koffeinnel pedig a reakció még gyorsabbá válik.

Képzeljük el: a jövőben a tankolás nem óriási hidrogéntartályokkal, hanem olyan kicsi állomásokkal történhet, ahol alumínium granulátumok és tengervíz találkozásából helyben keletkezik a hidrogén. Nincsenek túlnyomásos palackok, bonyolult logisztika – csak tiszta energia két egyszerű alapanyagból.

És itt még nincs vége. Az eljárás mellékterméke a boehmit, amelyet félvezetők és elektronikai alkatrészek gyártásához használnak. Vagyis a hulladék valójában értékes alapanyag.

Szóval legközelebb, amikor egy üres sörösdobozt látsz a parton, ne húzd fel a szemöldököd. Lehet, hogy épp ez az a forrás, amely segíthet megmenteni a bolygót.