Steve Nichols nosztalgikus Can-Am álma a Pebble Beachen landolt

A brit Nichols Cars, egy kis, de ambiciózus műhely, Monterey-ben mutatta be első alkotását, az N1A-t, amely nyíltan vállalja múlt iránti rajongását. A modell ihletője a hatvanas évek McLaren Can-Am prototípusai, de még közvetlenebbül az 1988-as McLaren MP4/4, amelyet maga Steve Nichols tervezett, és amelyet Senna és Prost tettek halhatatlanná egy teljesen uralt szezonban.

A bemutatkozó változat, az ICON 88, mindössze 15 példányban készül, mindegyik az MP4/4 egy-egy győzelmének állít emléket. Romantikus elképzelés, amely azonban nem titkolja exkluzivitását és marketing-vezérelt különlegességét. A kézzel épített, 900 kilogrammos gép szoborszerű megjelenését egy átdolgozott, 7,0 literes, szívó GM LS3 V8-as motor adja, 650 lóerővel és hatfokozatú kézi váltóval. Itt valóban kézzelfogható a „tiszta, analóg vezetési élmény” ígérete.

A grafénnal erősített karbon, a MIRA szélcsatornájában finomhangolt aerodinamika és a Michelin Cup 2 abroncsok papíron komoly mérnöki hátteret adnak. Mégis felmerül a kérdés: mennyi ebből a 21. századi technológia, és mennyi a nosztalgia, amelyet retro köntösbe öltöztettek? Az utastérben a Sennát idéző váltókar, az analóg műszerek és a lecsupaszított luxus inkább gyűjtői tárgy benyomását keltik, mintsem jövőbe mutató pilótafülkét – szűk rajongói körnek szánva.

Kevesebb mint 100 N1A készül majd, így ezek a modellek inkább gyűjteményekben, mintsem közutakon tűnnek fel. A Pebble Beach pázsitján azonban tökéletesen otthon volt: egy tárgy, amely egyszerre szól egy mérnök nosztalgiájáról, a klasszikus versenyzés romantikájáról és a szupergazdagok örök vágyáról, hogy birtokoljanak egy darabot a McLaren aranykorából.