Rolls-Royce Phantom 100: Egy évszázad zene és mítosz között

Századik évfordulóját ünnepelve a Rolls-Royce ismét a jól bevált módszerhez nyúlt: zászlóshajóját a popkultúrához kötötte. A sajtóközlemény szerint a Phantom az „ikonok ikonja”, amely a dzsesszkorszaktól a hiphopig végigkísérte a zenei történelmet, mintha a tekintélyes limuzin mindig is rejtett főszereplő lett volna. A névsor valóban lenyűgöző – Marlene Dietrich, Elvis Presley, John Lennon, Liberace, Elton John, 50 Cent –, de a valóság ennél egyszerűbb. A Phantom ritkán volt alkotói eszköz, szinte mindig státuszszimbólumként szolgált.

A történetek mégis ellenállhatatlanok. Dietrich zöld Phantom I-je Hollywood aranykorának díszletei közé tartozott. Elvis autója tükörként szolgált a csirkéinek. Lennon pszichedelikus Phantom V-je virágos forradalmi kiáltvánnyá vált, amely megbotránkoztatta a londoni idősebb generációt. Mindegyik történet színes, de ugyanazt erősíti: a Phantom drága jelmez, amellyel tulajdonosa jelezte, hogy megérkezett.

Később a sztorik egyre abszurdabbá váltak. Liberace tükörcsempékkel borított Phantommal gördült a színpadra, saját mozgó diszkógömbjeként. Elton John egy manchesteri autószalonban hirtelen felindulásból vásárolt egyet koncertje előtt, majd egy másikat is ajándékozott zenésztársának, miután egy szovjet turné után szénnel fizették ki. A Rolls-Royce mindig is a csillogás és a nevetséges határán mozgott.

Aztán ott a legendás történet Keith Moonról, aki állítólag egy hotelszálló medencéjébe süllyesztette Phantomját. Akár igaz, akár nem, annyira beépült a köztudatba, hogy a márka ma már maga is utal rá: a centenáriumi kampányban egy régi karosszériaelemet süllyesztettek a medence aljára, mintegy szimbolikus újrajátszásként.

A modern korban a történet kiszámíthatóbbá vált. A hiphop ismét globális státuszszimbólummá tette a Rolls-Royce-t. Snoop Dogg és Pharrell videóklipjeitől Lil Wayne lemezborítóján át 50 Cent tévéműsoráig a Phantom már inkább mozgó reklámfelület, mint autó. A „csillagos tető” – a Starlight Headliner – önálló klisévé vált a rapdalokban és klipekben.

A Phantom sosem volt forradalmi műalkotás. Inkább tükörként működik: visszatükrözi a vezetője sikerét, különcségét és túlzásait. A Rolls-Royce beszélhet magasztosan „a jelenlét közös vágyáról”, de a történelem inkább azt mutatja: a Phantom mindig is ott volt, készen arra, hogy új tulajdonosa bármilyen színt, jelentést vagy mítoszt vetítsen rá.