Egy autó, amely 225 km/h-val száguldott – és hétvégén többet ivott, mint te

Ez nem csak egy autó volt. Egy korszak gurult ki vele az utakra – abból az időből, amikor a német mérnökök nem azt kérdezték: „Lehet?” hanem inkább dörmögve felelték: „Miért ne legyen még több, és miért ne most?”
1975-ben robbant be a Mercedes-Benz 450 SEL 6.9 – egy olyan luxuslimuzin, amely annyira gátlástalanul túlzó volt, hogy minden más autó csak adóoptimalizációnak tűnt mellette. Akkoriban suttogva emlegették: „a világ legjobb autója”, és ez egyszer nem csak egy stuttgarti reklámszlogen volt. Óriási, hangos és fenséges – olyan gép, amilyet talán maga Goethe is vezetett volna, ha a költészet helyett a lóerőket választja.
És ez nem csak egy S-osztály volt. Ez volt Az S-osztály. A zászlóshajó. Az, amelyik nem csak elvitt A-ból B-be – hanem velúrruhába bújtatta a lelket, hidropneumatikus futóművön lebegett, majd padlóig nyomva a gázt, fellőtt az égbe.
A nevében hordozott 6 834 köbcentis V8-asa a császári Mercedes 600-as limuzinból érkezett – igen, abból, a diktátorok kedvencéből. Az eredmény?
286 lóerő,
550 Nm nyomaték,
0–100 km/h 7,4 másodperc alatt.
1975-ben.
Ma ez csak tempós. De akkoriban? Ez varázslat volt. Nem csak egy autó volt – hanem egy bőrrel bélelt rakéta fényszórókkal.
Bent klímaberendezés, központi zár, tempomat, elektromos ablakok, fényszórómosók, elöl-hátul biztonsági övek – mind alapfelszereltség. Természetesen a belső teret velúr borította. Nem csak „egy kis” velúr – több, mint egy berlini operaház nyitóestéjén.
A hátsó ülések nem egy padnak, hanem egy első osztályú vasúti fülkének tűntek, ahol egy olyan sofőr vezetett, aki szeret gyorsan menni, és utál kompromisszumot kötni.
A Mercedes nem csak néhány különleges rugót csavart be. Nem. Egy teljesen új hidropneumatikus futóművet fejlesztettek, amely akkor is szinten tartotta az autót, ha a csomagtartóban öltönyös vezérigazgató vagy három tonna kaviár utazott. Olyan kényelmes volt, hogy az ember elgondolkodott, minek is találták fel a lengéscsillapítót.
215-ös szélességű abroncsokat kapott – ez akkoriban extravagánsnak számított, amikor sokan még gumiszalagokon gurultak. Dupla kipufogóval szerelték, mert aki egy 6,9 literes V8-ast vezet, annak harci dobokhoz hasonló hang jár, nem orrszőrvágóhoz. Az ikonikus Fuchs könnyűfém felnik? Azok nem voltak alapból. Opcionális extrák voltak – természetesen.
Limitált darabszámban született legenda
Mindössze 7 380 példány készült belőle. Ma igazi klasszikus aranyként tisztelik, ára évről évre úgy kúszik felfelé, mint egy hidegindítás fordulatszáma egy téli reggelen. Egy szép állapotú példány? 80 000 euró fölött.
És igen – a Mercedes-Benz Classic még mindig tart hozzá alkatrészt. Egy eredeti kormánymű 3 756 euróba kerül, és épp ez a lényeg:
A 6.9-est nem azért veszik, mert van rá pénzük.
Azért veszik, mert van ízlésük.