De Tomaso P72: A hipersportautó, amely mellett a Ferrarik családi kombiknak tűnnek

Egy olyan világban, ahol mindent algoritmusok és szélcsatornák formálnak egymáshoz hasonlóvá, a De Tomaso P72 igazi lázadóként tör elő: egyszerre hangos kiáltás a múltból és csábító suttogás egy párhuzamos jövőből. Olasz lélekkel, ám hongkongi kézben újjászületve, a De Tomaso végre valóra váltotta legmerészebb álmát: egy gördülő operát szénszálból, krómból és nyers benzinből.
A P72-t nem azoknak tervezték, akik adatlapokat böngésznek; ez azoknak készült, akik szerint a szupersportautó műalkotás, nem mérnöki levezetés. A szénszálas monocoque karosszéria csavarok nélkül, egyetlen tömbként öleli magába a kompresszoros V8-at, amely 700 lóerőt és 820 Nm nyomatékot szabadít az aszfaltra. Ehhez kézi váltó társul. Hajtás? Csakis hátsókerék. Mert minek az élmény, ha a tapadásvezérlés elveszi a lényeget?
Az autó alapjaiban GT4-es versenygépektől örökölt vadságot találunk: dupla keresztlengőkarok, tolórudas felfüggesztés, teljesen állítható lengéscsillapítók. Minden részlet a nyers, analóg vezetési élményt szolgálja. Ez az autó nem azért született, hogy YouTube-rekordokat döntsön—hanem hogy harmadik fokozatban őrült nevetésre késztesse a sofőrt.
Belseje igazi steampunk álom: kézzel esztergált alumínium műszerek, nyitott kulisszás váltó, amely fegyverropogáshoz hasonlóan kattan. Képernyők nincsenek. Semmi, ami elterelné a figyelmet. Navigáció? Az a telefonodon—vagy a megérzéseiden múlik. Ez nem belső tér, hanem időutazás pedálokkal.
Összesen mindössze 72 darabot készítenek belőle, az induló ár 1,6 millió dollár. Ez az összeg nemcsak egy autót jelent, hanem belépőt egy olyan klubba, ahol még a Bugatti vezetői is illendően kopogtatnak, nem tudván, elég elegánsan öltöztek-e.
A P72 nem praktikus. Nem hatékony. Nem racionális. Éppen ezért van jelentősége.