Amikor az elektromos álom találkozik a valósággal: 2025 ébresztője
Még egy évvel ezelőtt is elkerülhetetlennek tűnt: a belső égésű motorok napjai meg vannak számlálva, és a világ szélsebesen tart egy ragyogó, akkumulátoros jövő felé. 2025 tavaszán azonban a hangulat már kevésbé forradalmi, sokkal inkább kijózanító.
A könyvvizsgáló óriás, a KPMG legfrissebb globális felmérése – amelyben több mint 910 autóipari felsővezetőt kérdeztek meg – jeges zuhanyként hat mindenkire, aki még mindig az elektromos eufória mámorában úszik. 2023-ban az előrejelzések szerint az elektromos autók 2030-ra akár a globális piac 70%-át is uralhatták volna. Ma ez a szám már csak a felére rúg. Az új, átlagos becslés? Szerény 40% – és ebbe a hibridek még bele sem számítanak.
Világszerte változóak ugyan az akadályok, de a történet ugyanaz. Indiában annyira hiányzik a töltőinfrastruktúra, hogy szinte könnyebb lenne egy iPhone-t kókuszdióval feltölteni. Brazília a bioüzemanyagokban látja a jövőt – lényegében átugorva az akkumulátoros korszakot, és cukornáddal tölti a tankokat. Japánban továbbra is a hibridek és a hidrogén a kedvencek, a lítiumion-akkumulátorokat pedig nagyjából olyan kétkedéssel fogadják, mint egy angol időjárás-előrejelzést.
Az Egyesült Államokban a gyártók 30%-os EV-piaci részesedésről beszélnek. A márkakereskedők viszont jóval óvatosabbak: szerintük már a 22% is optimista lenne. Miért? Mert a vásárlók nem szívesen várnak fél órát az „újratankolással”, amikor egy benzinesnél pár perc alatt tovább lehet indulni.
És itt jön képbe a kérdés másik oldala, vagyis a lítiumbányák jelentősége. A megkérdezett vezetők fele aggódik az alapanyag-ellátás miatt. Lítium, nikkel, kobalt – mind egyre fontosabb, és nagyrészt Kínából származik. Vagyis az elektromos jövő sorsa valójában már nem mérnöki kérdés, hanem földrajzi és politikai – attól is függhet, milyen időt mondanak Pekingben.
Az álom tehát nem múlt el, de most már világos: az elektromos átállás útja jóval hosszabb, rázósabb és összetettebb, mint ahogy azt korábban gondoltuk.
