Szétcsúszott a Volkswagen Transporter család
A Volkswagen egykori furgonkirálya, a legendás Transporter mára elvesztette identitását és versenyképességét. Évek óta tartó késlekedés, platformtoldozás-foldozás és stratégiai bénultság sodorta a VW haszonjárműves részlegét oda, hogy az eladások csak akciókkal és zavaros típusnevekkel tarthatók életben.
Évtizedeken át a Transporter jelentette a német furgonkultúra gerincét: egyszerre volt igásló, családi szállító és lakóautó-ikon. Az igazi fordulópont 1990-ben jött el, amikor a T4-esnél előre költözött a motor, hátul pedig független felfüggesztést kapott. A T4 és a későbbi T5 modellek sikerszériát indítottak, amely közel húsz évig tartotta versenyben a platformot.
A 2010-es évek közepére a VW lemaradt a tempóról. Új generáció helyett a T5-öst alaposan átdolgozták, T6-nak nevezték el, és továbbra is a jól ismert technikát árulták vaskos haszonnal. Az elektromos és hibrid hajtások fejlesztését halogatták, miközben a piac és a szabályozók épp az ellenkezőjét követelték. Az elektromos Transportert az ABT-vel rögtönözték, de a 32,5 kWh-s akkumulátor, a 0–100-as gyorsulás 17 másodperc felett, és a több mint 20 ezer eurós felár miatt kevesen vették komolyan.
A legnagyobb pofon akkor jött, amikor a Volkswagen figyelmen kívül hagyta a Deutsche Post régóta fennálló igényét egy elektromos furgonra. A posta inkább sajátot fejlesztett, a VW pedig elvesztette kulcspartnerét, a Transporter pedig komoly presztízsveszteséget szenvedett.
Amikor végre eljött az idő, hogy valódi utódot tervezzenek a T5 és T6 helyett, csak a zűrzavar nőtt. Az MQB-alapú T7-ben a sofőr 20 centivel hátrébb került, a raktér csökkent, így a modell inkább egy új Sharan lett, mintsem a Transporter-vonal örököse. Az árak emelkedtek, a hely csökkent, a csalódás elkerülhetetlen volt. A régi T6-ost egészen 2024-ig gyártották, vagyis ugyanaz az alapmodell 21 évig élt tovább.
Az elektromos ID Buzz új kezdetnek indult, de a magas üléspozíció, a kisebb raktér és a borsos belépőár miatt csak rétegmodell lett. A későbbi, olcsóbb, kisebb akkumulátoros változat inkább tűnt válságkezelésnek, mint tudatos stratégiának.
Az identitásválságot a Forddal kötött partnerség tette teljessé. A Volkswagen közepes méretű furgonja ma lényegében egy Ford Transit, amit T7 néven árulnak. Közben létezik T7 Multivan is, valamint a korábbi MQB-alapú T7, mind ugyanazzal a névvel, de teljesen eltérő műszaki tartalommal. A gyártás Törökországba költözött, a dizájn egyértelműen Fordos, az ár pedig semmilyen előnyt nem jelent. Ugyanazt a furgont olcsóbban megkapja, aki Fordot választ.
Az eredmény: három modell, amelyek egyike sem elégíti ki sem a Transporter-rajongókat, sem az üzleti vásárlókat. A VW a Ford gyártási volumenéhez van kötve, az eladások gyengék, a készletek nőnek. A megoldás: kétségbeesett akciózás, akár negyvenszázalékos árengedményekkel, csak hogy mozduljon a vas.
A Volkswagen egykor példás haszonjárműves részlege ma tankönyvi példája annak, hogyan lehet egy márka identitását rövidlátó döntésekkel elherdálni. A konkurencia nem alszik, a kínai gyártók pedig olcsóbb, tágasabb furgonokkal érkeznek. Ha a VW nem vált gyorsan irányt, a Transporter név hamarosan csak nosztalgikus emlék marad, nem élő termékcsalád.
