Miközben a Volkswagen többi része szomorkodik, a vad bika pezsgőt bont.

Amíg a Volkswagen Csoport főhadiszállásán gyászharangok szólnak, valahol Sant’Agata Bolognese mellett diadalmasan felbőg egy V12-es motor az olasz vidékeken. Lamborghini — a mennydörgés és füst tűzokádó istene, egy márka, amely soha nem kacérkodott sem önmérséklettel, sem üzemanyag-takarékossággal — nemcsak hogy megmaradt, hanem szárnyalt is. Kinyílt, mint egy virág. Opera-szerű pompájában teljesen kiteljesedett.

Valaha, mintha egy részeg matador lett volna, egyik pénzügyi katasztrófából a másikba botladozott a Lamborghini, de végre megtalálta a saját ritmusát – és a vásárlóit is. 2023-ban 10,687 autót adott el, ami 5,7%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Az árbevétel elérte a 3,09 milliárd eurót, a nyereség pedig 835 millió euróra ugrott. Ez már nem csupán egy rétegigényeket kielégítő, kétes ízlésű playboyok játékszere – ez egy teljes értékű iparági erőmű, amely szénszálba csomagolva, 8,000-es fordulatszámon üvölt.

Hogyan történt ez?

Lamborghini nem állt be a pánikszerű „elektrifikáljunk mindent azonnal” felvonulásba.

Miközben az iparág többi szereplője a töltőkábelekkel küszködött, a Lamborghini gőzerővel építette az Urust, és 5 662 darabot adott el belőle, akár a forró ciabattát a nápolyi utcai piacon. A Huracán, az utolsó dicső sóhaj a természetes szívóerő szabadságából, mielőtt a hibrid sötétség leereszkedne, 3 609 példányban talált gazdára. Még az új Revuelto is — a jármű, amely úgy hangzik, mint egy flamenco táncos, és úgy néz ki, mintha haragja lenne a McLaren ellen — 1 406 otthonra lelt. És valaki még tíz Aventadort is előásott egy raktár hátsó részéből. Tíz darabot! Mint felfedezni tíz érintetlen palack 1961-es Bordeaux-t a padlódeszkák alatt.

És mi vár ránk a jövőben? Nos, az vakítóan fényes.

Érkezik a Temerario — egy új V8-as meghajtású szupersportautó, amely úgy hangzik, mint egy spanyol opera gonosztevője. Miközben más autógyártók azon versengenek, ki tud hangosabban és gyakrabban „EV!”-t kiáltani, a Lamborghini nem siet. Ők gondolkodnak, figyelnek, és — ami a legfontosabb — tanulnak.

Vegyük például a Porschét. Igen, összességében még mindig több pénzt keresnek, de tavaly csökkentek az eladásaik, a profitjuk pedig úgy olvadt el, mint a vaníliafagylalt a Szaharában. A 2025-ös kilátásaik olyan élettel telinek tűnnek, mint egy kormot köpködő dízelmotor Greta Thunberg hátsó kertjében.

A Lamborghini nem ugrik fel vakon és üres ígéretekkel a zöld körhintára. Ők is csatlakoznak majd — idővel —, de mindezt elegáns öltönyben, whiskyvel a kezükben, és mögöttük egy hűséges sárkányként morajló V8-cal teszik.