Hetven éve a Peugeot 403: A rozsdás szépség, amelynek Columbo sem tudott ellenállni

Ma hetven éve mutatták be a Peugeot 403-at, amelynek évfordulója emlékeztet arra, hogy volt idő, amikor az autógyártók valóban újdonságokkal és hasznos találmányokkal álltak elő, nem csak csillogó marketinggel. A Pininfarina által tervezett francia középkategóriás modell nem csupán stílusos kiegészítő volt, hanem igazi úttörő is több szempontból.

Az 1955. április 20-án, a párizsi Palais de Chaillot-ban bemutatott Peugeot 403 volt a háború utáni első „400”-as modell. Szerény külső, racionális belső: ülését lehetett dönteni, emelni, sőt ággyá alakítani. Az ötvenes években ez annyira futurisztikusan hangzott, mint ma a digitális extrák, de teljesen valós, mechanikus megoldás volt, ami működött is.

A motortérben főként egy 1,5 literes, 58 lóerős benzinmotor dolgozott, ami akkoriban bőven elegendő volt a mindennapi autózásra, 125 km/h-s végsebességgel, amely városban és országúton is megállta a helyét. 1958-ban jelent meg a dízelváltozat is – ez volt az első ilyen európai szedánban. Az 1,8 literes Indenor blokk 48 lóerőt és 105 km/h-t tudott, sportautónak nem lehetett nevezni, de megbízható és tartós volt.

A Peugeot 403 sosem volt egyszerűen „egy újabb francia autó”. Tizenhárom országban, öt kontinensen gyártották, Uruguaytól a Fülöp-szigetekig, Nigériától Dél-Amerikáig – olyan nemzetközi jelenléttel, amiről sok mai globális modell csak álmodhat. Ráadásul nemcsak földrajzilag, hanem típusváltozataiban is sokszínű volt: létezett limuzin, kombi, furgon és pick-up kivitel is. Ez utóbbi Afrikában igazi kedvenc lett, hiszen megbízható és könnyen javítható járműnek bizonyult.

A 403-at azonban igazán az tette halhatatlanná, hogy egy elgyötört Los Angeles-i nyomozó, Columbo hadnagy, Peter Falk alakításában, egy ütött-kopott Peugeot 403 kabrióval járta a várost. A sorozatban a rozsdás, fáradt autó több ismertséget szerzett, mint bármilyen reklám: nem csillogó külseje, hanem épp elhasználtsága, megviseltsége miatt vált ikonná. Van abban némi irónia, hogy egy Pininfarina által formált autó azáltal lett kultikus, hogy úgy nézett ki, mintha évek óta egy garázs mögött rozsdásodott volna.

A filmvásznon túl is felbukkant a 403: szerepelt Godard Kifulladásig (1961) című filmjében, később pedig a Monsieur Ibrahim (2003) alkotásban. Nem volt dísztárgy, hanem eszköz, amely a korszak hangulatát és tempóját közvetítette.

Ha tehát ma meglát egy régi 403-ast az utcán, ne csak a rozsdát és a fáradt vonalakat lássa. Egy korszak igazi tanúja gördül el Ön előtt: egy autó, amely egyszerre volt praktikus, újító és méltósággal viselte az idő múlását – még ha ma inkább egy művészi roncsként hat is.