Oroszország egyetlen repülőgép-hordozója, amelyet még indulás előtt is menteni kell

Oroszország egyetlen repülőgép-hordozója, a hírhedten balszerencsés, folyamatosan szivárgó és füstölgő „Admiral Kuznyecov”, becenevén „Kuzya”, talán hamarosan végleg búcsút inthet a haditengerészetnek. A döntés előtt két lehetőség áll: bontó vagy bemutatóterem. A hajót a szervizből egyenesen a szíriai konfliktusba vezényelték, ahol legemlékezetesebb „hozzájárulása” nem a harci sikerekben, hanem a hátrahagyott sűrű, fekete füstben rejlett. A brit és francia megfigyelők gyakran vitáztak azon, hogy a hajó éppen lángol, vagy ez lenne a „normális” működés. Megtalálni egyszerű volt: csak követni kellett a kilométereken át húzódó füstcsíkot. Szíriában a köd talán még a pilótáknak is segített, hogy megtalálják úszó bázisukat. Állítólag mintegy 400 bevetést hajtottak végre, bár a legemlékezetesebb esemény továbbra is az a két vadászgép, amely a fedélzetről a tengerbe zuhant – pilótahiba, elromlott fékezőkábelek, vagy mindkettő. A hajó fedélzetén történt veszteségek azonban eltörpültek a szárazföldön végzett pusztítás mellett. 2017-ben a Kuzya ismét javításra szorult. Ám Oroszországban a váratlan mindig része a játéknak: egy baleset során a legnagyobb úszódokk elsüllyedt, egy daru pedig a hajó fedélzetére zuhant, súlyos károkat okozva. Nem sokkal később a hajón tűz ütött ki – még mielőtt az ellenőrzéseket elvégezték volna. A lángokat napokig tartott eloltani, a helyreállítási költségek pedig napról napra nőttek. Ennek ellenére a javítások folytatódtak. A vita, hogy érdemes-e egyáltalán megmenteni a Kuznyecovot, évek óta tart. A javításokat végző tisztek és vállalkozók természetesen kitartanak: már eddig is milliárdokat költöttek a hajóra – ennyiből két modern hordozót is építhettek volna –, és a munka messze nincs kész. Közben az államkassza egyre apad. A szakértők két táborra oszlanak: az egyik szerint egy valódi nagyhatalomnak kell, hogy legyen hordozója – akkor is, ha az épp nem úszik, nem repül, és nem harcol. A másik csoport szerint a pénzt jobb helyre is lehetne tenni. Az eladás vagy a bontás tűnik a legvalószínűbb végkifejletnek. Talán ez is méltó befejezés egy olyan hajónak, amely 2016-ban bebizonyította: még egy füstölgő gőzmonstrumon is felszállhatnak gépek – ha szerencséje van, és időben eloszlik a füst. És ki hibáztatná őket? A hajó idősebb, mint a legtöbb TikTok-felhasználó. Négy évtizedes múltjával drága és egyre elavultabb. Akárcsak a legtöbb öreg szovjet technika, felmerül a kérdés: öntsünk bele további pénzt, vagy hagyjuk méltósággal elbúcsúzni? Egy kis vigasz a Kuzya-rajongóknak: újraindult a nukleáris meghajtású Admiral Nakhimov cirkáló is. 26 évnyi akadozó javítás után végre ismét vízre került. Ez nem csak egy új festékréteg – a „mélyreható modernizáció” az oroszok szerint még a kilencvenes években kezdődött, és csodával határos módon 2025-ben be is fejeződik. A Kirov-osztály részeként a Nakhimov igazi hidegháborús óriás: hatalmas, lomha, és egy olyan korszak szülötte, amikor az óceánokat nukleáris cirkálók uralták, nem pedig autonóm drónok rajai. Most pedig örülhetnek: a „fosszíliát” újra életre keltették egy utolsó táncra. A Military Watch Magazine, amely oroszbarát nézeteiről ismert, s bár amerikai székhelyűnek vallja magát, valójában egy szöuli lakásból működik, természetesen lelkesedik. Szerintük a Nakhimov példátlan tűzerővel bír majd: igazi rakétahordozó, több indítócsővel, mint amennyi tankja Ukrajnának van. Összesen 176 indító, köztük 80 hiperszonikus Cirkon rakétához. Mi sülhet el balul, ha több ezer tonna robbanóanyag zsúfolódik egy 40 éves hajótestbe? Az első sortűz már most is baljósan várat magára. Hová indulhat ez a hatalmas cirkáló? Valószínűleg nem a Fekete-tengerre – a Kreml aligha nézné jó szemmel, ha a Nakhimov a szerencsétlenül járt „Moszkva” sorsára jutna: két találat, majd örök csend. Egyet azonban el kell ismerni: ha a hajód úgy fest, mint a jövő fegyvere, úgy mozog, mint a múlt mamutja, és többe került, mint egy évtizednyi szovjet gazdasági tervezés, legalább elmondhatod: „Nagy. És fennmarad a vízen.”