A NASA új holdjárójának fejlesztésében a GM és a Goodyear is részt vesz, a cél a Hold déli pólusa

Ez nem egy hétköznapi elektromos autó, hanem szolgáltatásként beszerzett holdjáró.

A GM és a Goodyear nem kettesben fejleszt „holdi elektromos autót”. A projektet a Lunar Outpost vezeti, a NASA a Pegasus modellt a Lunar Terrain Vehicle Services programban választotta ki, a csapatban pedig a GM, a Goodyear és a Leidos is ott van. A GM szerint az űrhajósok 2028-ban vezethetik a Holdon a Pegasus LTV-t.

Közben a NASA az egész konstrukció logikáját is átalakítja. Az ügynökség nem hagyományos értelemben akarja birtokolni az új holdjárót, hanem mobilitási szolgáltatást vásárolna ipari partnerektől. Az LTV-nek egyszerre kell ötvöznie egy Apollo jellegű, személyzettel használt holdjárót és egy Mars jellegű, személyzet nélküli rovert. Az űrhajós vezetheti, de a járműnek távvezérléssel vagy autonóm módban is mozognia kell, szállítmányt kell vinnie, és adatokat kell gyűjtenie a személyzettel végrehajtott küldetések között.

Autóipari szempontból a GM szerepe a legérdekesebb. A vállalat elektromosautó-akkumulátortechnológiát igazít holdi használatra, emellett az alvázhoz és a futóműhöz is hozzájárul, hogy a jármű megbirkózzon a kráterekkel, a meredek lejtőkkel és a földi gravitáció egyhatodával. A GM az Apollo-örökségét is hangsúlyozza. A cég részt vett az eredeti Lunar Roving Vehicle kerekeinek, futóművének, kormányrendszerének és hajtásláncának fejlesztésében.

Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a Pegasus egyszerűen egy GMC Hummer EV akkumulátorát kapja meg, űrjárműves jelvénnyel. A holdi környezet teljesen más hőmenedzsmentet, hibatűrést és anyagválasztást követel. A vákuum, a por, a sugárzás, a kéthetes sötétség és a szélsőséges hőmérséklet-ingadozás úgy terheli az akkumulátorokat és az elektronikát, ahogyan azt semmilyen földi terepteszt nem tudja reprodukálni.

A Goodyear feladata az abroncs. Egy hagyományos autógumi használhatatlan a Holdon, mert nincs légkör, a hőmérséklet szélsőségesen ingadozik, a regolitréteg pedig éles és erősen koptató. A Goodyear korábbi Lunar Mobility projektjében azt közölte, hogy a levegő nélküli abroncsokkal szerzett tapasztalataira építve olyan megoldásokat fejleszt, amelyek képesek túlélni a holdfelszínt és a nagyjából mínusz 157 és plusz 121 Celsius-fok közötti hőmérsékleti tartományt.

Ennek közvetlen kapcsolata van a földi gumiabroncs-fejlesztéssel is. A levegő nélküli abroncsok vonzók lehetnek autókhoz, autonóm shuttle-járművekhez és mikromobilitási eszközökhöz, mert nem kapnak hagyományos defektet. A Hold ennek a technológiának szélsőséges laboratóriuma. Ha egy abroncs kibírja a regolitréteget, a vákuumot és a hőciklusokat, az így szerzett tudás a földi levegő nélküli abroncsrendszereket is javíthatja.

A Pegasusnak vezetnie, felfedeznie és önállóan dolgoznia is kell. A Lunar Outpost szerint a jármű két űrhajóst szállít egymás mellett, széles látómezőt biztosít számukra, és szkafanderben is gyors be- és kiszállást tesz lehetővé. A járműnek manuális, távvezérelt és autonóm módban is működnie kell. A Pegasus emellett támogatja a holdfelszínről történő élő közvetítést is, ami azt jelenti, hogy a NASA nemcsak közlekedési eszközként, hanem tudományos és kommunikációs platformként is tekint rá.

A NASA saját leírása ezt pontosabban is keretezi. A Pegasus egy könnyebb LTV-megoldás, amelyet legfeljebb egyéves működésre terveztek, manuális, autonóm és teleoperált vezetési módokkal, valamint 14,5 km/h feletti sebességgel. Közúti autóhoz mérve ez nem hangzik gyorsnak, de a Holdon, kráterek és sziklák között ez munkasebesség, nem látványosság.

A verseny két eltérő irányban halad. A NASA nem egyetlen megoldásra tett fel mindent. Az ügynökség a Lunar Outpostnak 220 millió dolláros, körülbelül 203 millió eurós szerződést, az Astrolabnak pedig 219 millió dolláros, körülbelül 202 millió eurós szerződést adott az LTV-fejlesztés és a holdi szállítás első fázisára. A Blue Origin 188 millió dolláros, körülbelül 173 millió eurós szerződést kapott arra, hogy a rovereket a holdfelszínre juttassa a Mark 1 személyzet nélküli teherszállító holdkompjával.

Az Astrolab CLV 1 a FLEX architektúrára épül, tömege körülbelül 907 kilogramm, sík terepen pedig 9,7 km/h feletti sebességgel képes haladni. A NASA leírása szerint a Pegasus könnyebb, és az egyéves üzemre, a háromféle vezetési módra, valamint az Apollo-vonalhoz köthető technológiára helyezi a hangsúlyt. A gyakorlatban a NASA két filozófiát tesztel párhuzamosan. Az egyik inkább logisztikai és teherszállító platform felé hajlik, a másik könnyebb és gyorsabb személyszállító jármű irányába.

Az Apollo holdjárója mellett az új LTV már egészen más gép. Az Apollo holdjárói csak néhány napig működtek az 1971-es és 1972-es küldetések során, és viszonylag közel maradtak a leszállóhelyekhez. A Goodyear 2022-es háttéranyaga szerint az Apollo-járműveket rövid, nagyjából 8 kilométeres utakra építették. Az Artemishez más eszköz kell. A járműnek messzebbre kell jutnia, tovább kell bírnia, és az űrhajósok távozása után is a Holdon kell maradnia.

Itt válik az autótechnika űrtechnikává. Egy földi elektromos autónak kényelmesnek, hatékonynak és biztonságosnak kell lennie. Egy holdjárónak karbantartás nélkül kell túlélnie egy olyan helyen, ahol nincs mentőjármű, gumiszerviz vagy töltőhálózat. Minden rendszernek redundánsnak kell lennie, mert egy eltört kerék vagy egy túlmelegedett akkumulátor nem egyszerűen garanciális ügy, hanem küldetési kockázat.

A lényeges pont az, hogy ez még fejlesztés, nem kész sorozatgyártású jármű. A Pegasus mögött komoly NASA-szerződés áll, de még nem olyan járműről van szó, amely már küldetésen is futott. A NASA szerint a kiválasztott szolgáltatóknak a következő 18 hónapban véglegesíteniük kell a terveiket, személyzettel végzett értékeléseket kell lefolytatniuk, és repülésre alkalmas egységeket kell üzemkész állapotba minősíteniük. Hosszú út vezet még a próbapadtól a Hold déli pólusának regolitos felszínéig.

Ezért érdemes kerülni azt az egyszerűsítést, hogy „a GM és a Goodyear autója a Holdra megy”. Pontosabban arról van szó, hogy a Lunar Outpost Pegasusát a NASA az LTV-program egyik első operatív holdjárójaként választotta ki. A GM elektromosjármű- és alváztechnológiát ad a projekthez, a Goodyear pedig holdi használatra fejleszt abroncsokat. Ha a program a tervek szerint halad, az űrhajósok 2028-ban használhatják holdküldetéseken.

Műszaki összefoglaló

A NASA a Lunar Outpost Pegasus LTV-jét választotta ki az Artemis program Lunar Terrain Vehicle megoldásainak egyikeként.

A GM akkumulátortechnológiát, valamint alváz- és futóműfejlesztést ad a projekthez, miközben a Goodyear levegő nélküli holdabroncsokat fejleszt.

A Pegasusnak manuális, távvezérelt és autonóm módban is működnie kell.

A NASA leírása szerint a Pegasus legfeljebb egy évig üzemelő, 14,5 km/h feletti sebességre képes jármű.

A Lunar Outpost 220 millió dolláros, körülbelül 203 millió eurós szerződést kapott, az Astrolab 219 millió dollárt, körülbelül 202 millió eurót, a Blue Origin pedig 188 millió dollárt, körülbelül 173 millió eurót a roverk Holdra juttatására.