Fiat és elektromos autók: ötven év kísérletek, elszalasztott esélyek és késői ráébredések

Miközben a mai Fiat büszkén hirdeti „innovatív és radikális” elektromos kínálatát, nem árt felidézni, hogy egy elektromos városi autó ötlete már 1972-ben ott volt az olasz tervezőasztalon. A kor X1/23-asa sajnos a márka hosszú és esetlen villanyosítási történetének újabb múzeumi darabjává vált.

Az X1/23 a Fiat 500-nál is kisebb volt, mégis korához képest meglepően okos: Michelotti tervezte kétszemélyes, 13,5 lóerős villanymotorral és 80 kilométeres hatótávval. Európa zsúfolt városaihoz tökéletes lett volna, ha a Fiat veszi a fáradságot és gyártásba viszi. Nem vitte.

1976-ra újra próbálkoztak a Fiat 126 Vettura Urbana koncepcióval. Tolóajtókat kapott, négy utasnak kínált kompakt megoldást, mégsem lett belőle széria. Az elektromos mezőnyben a Fiat ekkor messze lemaradt a japán, sőt a francia kezdeményezések mögött is.

Csak az 1990-es években jelentek meg az első elektromos Pandák, Cinquecentók és Seicentók Fiat Elettra jelvénnyel. Műszakilag szerények, nehezek voltak, ólomsavas akkumulátor hajtotta őket, mégis piacra kerültek. Az olyan tanulmányok, mint az 1993-as Fiat Downtown középre helyezett vezetőüléssel, alumínium vázzal és műanyag karosszériaelemekkel, egy modern startup fantáziájának hangzottak, de a kiállítási standnál nem jutottak tovább.

Az elmúlt évtizedben a Fiat végre komolyan nekilátott az elektromos autók gyártásának. A Fiat 500e Európában formája és megfizethető felszereltségei miatt sikeres lett, bár a hatótávja sok riválistól elmarad. Az új Grande Panda EV ugyanezt a pénztárcabarát városi vonzerőt célozza, de 44 kWh-s akkumulátorral és 320 kilométeres, 25 ezer euróért ígért hatótávval sem nyújt olyat, amit egy Dacia Spring vagy Renault Twingo ne tudna ebben az árkategóriában.

Hasonló a helyzet a Fiat 600e-vel is, amelyet praktikus, „mindenre kész” B-szegmensű mindenesnek pozicionálnak. Vegyes ciklusban 400, városban 600 kilométeres hatótávot ad meg, 156 LE-t tud, a 0-100 km/órát kilenc másodperc alatt teljesíti. Mindez elégséges, de az európai mezőnyben nem kiemelkedő.

A Fiat legutóbbi elektromos kiruccanása inkább tűnik átmeneti lelkesedésnek, mint kitartó víziónak. Az X1/23-tól a Grande Panda Electricig vezető ötven év azt mutatja, hogy a villanyosítás sosem volt a Fiat elsődleges ügye, inkább kötelezettség. Márpedig a kötelezettség ritkán szül igazán ragyogó dolgokat.