Új adók várhatnak az elektromos autókra az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államokból érkező hírek szerint különadók sújthatják az elektromos autók tulajdonosait. Ez az egyik első nagyobb léptékű kísérlet arra, hogy lezárják a zöld kedvezmények korszakát, és az elektromos autókat visszatereljék a költségvetési realitásba.
Hogyan juthat el egy ország odáig, hogy miközben nemrég még több ezer dolláros vásárlási támogatásokkal ösztönözte az elektromos autók terjedését, most pluszadókkal terhelje ugyanazokat az autósokat? A válasz prózai, gyakorlatias és matematikailag nehezen megkerülhető. Az államok működéséhez adóbevétel kell. Ha a közlekedés az elmúlt száz év legnagyobb technológiai átalakulásán megy keresztül, az adórendszernek is követnie kell ezt a változást.
A benzinre és gázolajra kivetett jövedéki adó modellje kifutóban van.
Évtizedeken át egyszerű, de hatékony elvre épült az utak építésének és fenntartásának finanszírozása: az üzemanyagadóra. Minél többet autózott valaki, és minél nehezebb járművet használt, annál több üzemanyagot fogyasztott, így annál több adót fizetett a kútnál. Ez volt a klasszikus használatarányos finanszírozás, amely stabil bevételt adott az utak elfogadható állapotban tartásához.
Az elektromos autók nagyrészt kikerülték ezt a rendszert. Tulajdonosaik ugyanúgy használják a közvilágítást, koptatják az aszfaltot, az akkumulátor tömege miatt gyakran jobban is, mint a hasonló belső égésű modellek, és ugyanazokban a dugókban állnak. Üzemanyagadón keresztül viszont nem járulnak hozzá a rendszerhez.
Akár otthon, akár nyilvános töltőn kap áramot az autó, az adott út után a költségvetés jóval kevesebb bevételhez jut, mint a benzines és dízeles korszakban. Az amerikai államok reakciója ezért nem ideológiai rajtaütés, inkább önvédelem. Ha az adóalap eltűnik, miközben az úthálózat költségei megmaradnak, a szabályokat még azelőtt kell módosítani, hogy az infrastruktúra leromlana.
A támogatások korszaka a végéhez közeledik.
Az elektromos autók első vásárlói állami kedvezményeket élveztek, és erre volt ésszerű magyarázat. Az új technológiának segítségre volt szüksége, a korai vásárlók pedig olyan kockázatot vállaltak, amelyet a társadalom szélesebb köre is kívánatosnak tartott.
Ez a szakasz múlóban van. Az elektromos autók már nem rétegkísérletek. Tömegpiaci termékké válnak, és számos szegmensben közelítenek az árparitáshoz a benzines autókkal. A kormányok nem támogathatják őket örökké. Épp ellenkezőleg: ha egy új technológia általánossá válik, el kell kezdenie kitermelni a saját költségeit.
A fogyasztók bosszúsága érthető, de gazdasági szempontból rövidlátó. Illúzió azt gondolni, hogy az elektromos autó tulajdonosának tartósan mentesülnie kellene az utak finanszírozása alól pusztán azért, mert az autó kipufogójából nem távozik CO2. A jóléti rendszereket, az iskolákat, a mentőszolgálatokat és a gumik alatt futó sima aszfaltot nem jó szándékból vagy zöld jelszavakból tartják fenn.
A megtett távolság lehet a legigazságosabb mérce.
Hogyan lehet ebben az új helyzetben adót beszedni? Az Egyesült Államok egyes részein most kipróbált fix éves díjak, amelyek gyakran 100 és 300 dollár, vagyis nagyjából 90 és 275 euró között mozognak, legfeljebb átmeneti eszközök. Durva megoldást jelentenek. Nem tesznek különbséget aközött, hogy egy autó évente 2000 vagy 50 000 kilométert fut.
A közlekedési adózás jövője szinte bizonyosan a megtett távolságon és a jármű tömegén alapul majd. A digitális rendszerek, a GPS-alapú helymeghatározás és a műszaki vizsgákon végzett éves kilométeróra-ellenőrzések mind ugyanabba az irányba mutatnak. Csak így állítható helyre az igazságosság érzete: mindenki aszerint fizet, hogy ténylegesen mennyit használ a közös térből.
Az elektromos autóknak is ki kell venniük a részüket.
Az autóipar villamosítása nem pusztán motorcsere. A közlekedés mögötti teljes gazdasági modell újraindítását jelenti.
Azok az országok, amelyek időben megnyitják az adóvitát, ahogyan most egyes amerikai államok teszik, nagyobb eséllyel tudják fenntartani az elfogadható minőségű utakat és a stabil költségvetést. Akik továbbra is örökké az üzemanyagadóra támaszkodnak, egy évtized múlva leromlott utakkal és kiürült kasszával ébredhetnek.
A világ változik, és vele együtt az adók is változni fognak. Az elektromos autók a kipufogónál tisztábbak lehetnek, de nem súlytalanok, nem utak nélkül közlekednek, és nem ingyenesek.
