Egy milliárdos drága bosszúja és egy korsó sör mellett született lázadás: az INEOS Grenadier
A történelem tele van egóprojekttel, de kevés született olyan tiszta dacból, mint az INEOS Grenadier. Amikor a Jaguar Land Rover 2016-ban úgy döntött, nyugdíjazza a régi vágású Defendert, Sir Jim Ratcliffe brit vegyipari milliárdos nem egy korszak végét látta benne, hanem személyes sértést. Miután nem tudta megvenni a Defender gyártási jogait, a látványosabb megoldást választotta: gyárat épít, és megcsinálja a sajátját, ezúttal rendesen.
Ami Londonban, a Grenadier pubban indult, mára eljutott oda, hogy a marketinggépezet a kemény férfiasság és a elpusztíthatatlanság mítoszát gyártja. A csiszolt kampányok mögött azonban jóval kevésbé teátrális dolog áll: egy nyers, kompromisszummentes mérnöki munka, amely szinte szándékosan szembemegy a modern, áramvonalas trendekkel.
Bajor szív, osztrák fegyelem
Az INEOS nem akarta újra feltalálni a kereket ott, ahol mások már évtizedek óta izzadtak a részleteken. Saját motor fejlesztése helyett a BMW ajtaján kopogtatott. Az eredmény a brit makacsság és a német precizitás furcsa, de működő elegye.
A motorháztető alatt a BMW 3,0 literes, soros hathengeres turbómotorjai dolgoznak. A benzines B58 és a dízel B57 egyaránt a ZF híresen strapabíró, nyolcfokozatú automata váltójával társul. Maga a Grenadier nagy teherbírású acél létravázra és merev tengelyekre épül, olyan konstrukcióra, amelyet mintha arra terveztek volna, hogy tovább bírja, mint a tulajdonos türelme a benzinkútnál.
Az autó nem Nagy-Britanniában készül, hanem a franciaországi Hambachban, a korábbi Smart-gyárban. A fejlesztést közben az osztrák Magna Steyr vezette, ugyanaz a cég, amely sokat tett a Mercedes Benz G Class közel mitikus tartósságának megőrzéséért.
Odabent az utastér a fizikai gombok szerelmeslevele. A modern okosautókkal szemben, ahol az ülésfűtés megtalálása akár három almenün át vezető túrát is jelenthet, itt mindent lehet kezelni vastag kesztyűben is. A kapcsolók azt az érzetet keltik, mintha egy csapásmérő repülőgépet irányítana az ember, nem egy hétköznapi közúti autót.
A rés, amit más nem akart betölteni
Ratcliffe stratégiája egy egyszerű megfigyelésre épül. A Land Rover és a piac nagy része túlságosan kifinomult lett. Az új Defender technológiai csoda, de a Szahara közepén valószínűleg informatikai diploma és steril munkakörnyezet kellene a javításához. A Grenadier nagyjából 35 000 olyan vásárlót céloz világszerte, akik szerszámot akarnak, nem kiegészítőt.
Ettől még kockázatos játék. Az INEOS Automotive gyorsabban égeti a pénzt, mint amilyen tempóban a Grenadier az üzemanyagot. Bár az Egyesült Államok a márka legnagyobb piaca, és az eladások körülbelül 60 százalékát adja, a tömegpiac felé tett próbálkozások a gyártási költségek és a magas vámok miatt elakadtak. A Grenadier nem olcsó. Luxus termék azoknak, akik úgy akarnak kinézni, mintha nem érdekelné őket a luxus.
Az állandó összkerékhajtás és a három zárható differenciálmű azt jelenti, hogy egy sárdagonya vagy egy hóvihar ennek a gépnek legfeljebb könnyű reggeli. Ugyanakkor a kormányzás egyértelműen terephasználatra hangolt. Autópályán lassúnak érződik, és folyamatos korrekciót igényel, ami elég gyorsan fárasztóvá válhat.
A BMW-féle hajtáslánc is kétélű fegyver. Megbízható, ez biztos, de az INEOS-specifikus megoldások miatt nem olyan jármű, amelyet bármelyik sarki műhely gond nélkül meg tud javítani.
Racionális vétel az INEOS Grenadier? Szinte soha. Érzelmileg túlfűtött mérnöki mestermű? Abszolút.
