Az Audi újraalkotta az 1935-ös Auto Union Lucca rekordautót

Az Audi történelmi fotók és archív dokumentumok alapján rendelte meg az autó megépítését, ezzel a harmincas évek egyik legismertebb német sebességi rekordgépét hozta vissza. A projekt valamivel több mint három évig tartott, és 2026 tavaszára készült el. Minden részlet kézzel készült, különösen sok munkát igényelt az áramvonalas karosszéria, a pilótafülke kupolája és az elnyújtott hátsó rész.

Nem egy fennmaradt eredeti példány restaurálásáról van szó, hanem egy újonnan épített rekonstrukcióról. Emiatt a projekt kevésbé tekinthető múzeumi helyreállításnak, inkább műszaki újrateremtésnek. Az Audi célja az volt, hogy visszaadja az autó megjelenését és korabeli karakterét, miközben annyira alakítja át, amennyire az a mai bemutató futásokhoz szükséges.

Az Auto Union eredetileg a magyarországi Gyón közelében tervezte az 1935-ös rekordkísérletet, ugyanazon az útszakaszon, ahol a Mercedes korábban már javított saját eredményein. Az időjárás azonban változtatásra kényszerítette a csapatot. Végül Olaszországban, Lucca közelében találtak megfelelő egyenest, a Firenze és Viareggio közötti úton, Pescia és Altopascio között. Az Audi leírása szerint a szakasz nagyjából öt kilométer hosszú, sík és szinte nyílegyenes volt.

1935. február 15-én Hans Stuck az Auto Union Luccával repülő mérföldön 320,267 km/h-s átlagsebességet ért el. Az időmérő berendezés a visszaúti menet egyik szakaszán 326,975 km/h-s csúcssebességet regisztrált. Ennek nyomán az Auto Union akkoriban a világ leggyorsabb közúti versenyautójaként jellemezte a modellt.

Grand Prix-technika áramvonalas köntösben

A rekordautó az Auto Union akkori Grand Prix-fejlesztéseire épült, de hosszabb és aerodinamikusabb karosszériát kapott. A felületet lesimították, átlátszó lakkréteggel vonták be, a küllős kerekeket pedig aerodinamikus burkolatok takarták el. Az eredeti V16-os motor lökettérfogata nagyjából öt literre nőtt, teljesítménye kezdetben 343 lóerő volt, később 375 lóerőre emelkedett.

Az újjáépített autó a 1936-os Auto Union Type C hathengeresnél nem, hanem a hathengeres helyett a hatliteres, kompresszoros 16 hengeres motorját használja. Az Audi szerint a hatliteres egység látványra szinte megkülönböztethetetlen az ötliteres motortól, és jobban megfelel a történelmi gyűjtemény, valamint a bemutató használat igényeinek. Az új rekonstrukcióban 520 lóerőt, illetve 382 kW-ot ad le.

Az Audi arra is kitér, hogy a Lucca-rekonstrukció több, az Avus-versenyekről származó későbbi módosítást is megkapott, köztük a hűtést és a szellőzést érintő változtatásokat. Ennek oka prózai. Ezek nélkül a mai bemutató futások túl nagy hőterhelést jelentenének az autónak. Ez fontos részlet, mert a projekt nem akar érintetlen múzeumi időkapszulának látszani. Egy történelmi rekordautó vezethető értelmezéséről van szó.

A számok ma is figyelemre méltók. Az autó 4570 mm hosszú, 1200 mm magas és 1700 mm széles, tengelytávja 2800 mm. Saját tömege 960 kg, a szélcsatornás mérések pedig 0,43-as légellenállási együtthatót mutattak a rekonstrukciónál.

Emlékeztető arra, honnan indult az Audi mérnöki története

Az Auto Union Lucca nem hoz majd eladási számokat az Audinak, de erősíti a márka technológiai folytonosságáról alkotott képét. Az 1930-as években az Auto Union az Audit, a DKW-t, a Horchot és a Wanderert fogta össze, ebből a struktúrából született meg a négy karika. A Lucca rekordautó azt mutatja, hogy az Audi mérnöki története nem a quattróval vagy az elektromos korszakkal kezdődött. Sokkal korábban indult, és jóval veszélyesebb formában.

Az Audi az újjáépített Luccát először Olaszországban mutatja meg, majd július 9. és 12. között a Goodwood Festival of Speeden, ahol az autó várhatóan először jelenik meg nyilvánosan mozgás közben. Ez illő közeg számára. Nem statikus múzeumi tárgyként, hanem az élő motorsport-emlékezet részeként.