Az Aston Martin három DB12 S Coupét kapcsol 1950-es Le Mans-i versenyautóihoz

Az ihletet három DB2 versenyautó adta, amelyek a VMF 63, VMF 64 és VMF 65 brit rendszámot viselték. Az Aston Martin az 1950-es 24 órás Le Mans-ra építette őket, és az 1950-es évek elejéig gyári nevezésként és magánkézben egyaránt versenyeztek.

Az Aston Martin 1951-es gyári csapatában a három DB2-t hűtőrácsuk színe különböztette meg. A Q by Aston Martin ezt az ötletet ültette át a modern DB12 S-re.

Fekete karosszéria három történelmi kiegészítő színnel

Mindhárom DB12 S Coupé Carbon Black fényezést kapott. A VMF 63 részletei Rosso Red, a VMF 64-é Speed Yellow, a VMF 65-é pedig Ellwood Blue színűek. Ezek a színek a hűtőrács lamelláin és a fényezett szénszálas oldalsó díszbetéteken is megjelennek, az első sárvédőkre pedig a Q kör alakú, „75” rajtszámgrafikát helyezett. Hátul mindegyik autón fényezett szénszálas Aeroblade és egy DB2 sziluettjét ábrázoló fóliagrafika látható.

A Q nem egy 1950-es DB2 formáját próbálja modern autón újraalkotni. Ehelyett történelmi színekkel és gondosan megválasztott vizuális utalásokkal teremt közvetlen kapcsolatot az új DB12 S-ek és az eredeti versenyautók között.

Ugyanez a megközelítés folytatódik az utastérben. Az első ülések háttámláin az adott színhez igazított Aston Martin Wings varrás és visszafogott DB2-sziluetthímzés látható, míg a hátsó ülések háttámláira „75” körgrafika került. A start/stop forgókapcsolót és a váltófülek végét szintén az adott kiegészítő színre fényezték, a történelmi témát pedig egyedi „75” küszöbplakettek teszik teljessé.

A műszaki csomag változatlanul a DB12 S alapfelszereltsége

Az Aston Martin nem jelentett be egyedi motor- vagy futóműmódosításokat a VMF trióhoz, így a közzétett műszaki adatok alapján az autók megtartják a DB12 S megszokott technikáját. A motorháztető alatt 4,0 literes, ikerturbós V8-as dolgozik 515 kW teljesítménnyel és 800 Nm nyomatékkal. Az erő egy, a hátsó tengely előtt elhelyezett, nyolcfokozatú ZF automata sebességváltón és elektronikusan vezérelt hátsó differenciálművön keresztül jut a hátsó kerekekhez.

A DB12 S 3,5 másodperc alatt gyorsul 0–100 km/h-ra, végsebessége pedig 325 km/h. A hagyományos DB12-höz képest a teljesítmény 500 kW-ról 515 kW-ra nőtt, a nyomaték viszont változatlanul 800 Nm. A 0–100 km/h-s gyorsulás ideje egy tizedmásodperccel javult, a végsebesség pedig továbbra is 325 km/h.

Az S modell nem csupán nagyobb motorteljesítményt kínál

A DB12 S fejlesztései messze túlmutatnak a többletteljesítményen. Az Aston Martin több mint 50 százalékkal csökkentette a váltási időket, S-specifikus gázreakció-hangolást vezetett be, valamint átdolgozta a Bilstein DTX adaptív lengéscsillapítókat, a kormányrásegítést és az elektronikus hátsó differenciálművet.

A merevebb hátsó stabilizátor segít kordában tartani a karosszéria mozgását, az átdolgozott kerékdőlés-, összetartás- és utánfutás-beállítások pedig közvetlenebb elsőtengely-reakciókat és nagyobb agilitást céloznak.

A karbonkerámia fékek az alapfelszereltség részét képezik. Az első tárcsák átmérője 410 mm, a hátsóké 360 mm; az Aston Martin szerint az egyenértékű acélfékrendszerhez képest 27 kg-mal csökken a rugózatlan tömeg.

Az opcionális titán kipufogórendszer további 11,7 kg-os tömegcsökkenést hoz a rozsdamentes acélból készült alapváltozathoz képest.

Az európai WLTP-ciklus szerint a DB12 S Coupé hivatalos kombinált üzemanyag-fogyasztása 11,9 l/100 km, CO2-kibocsátása pedig 269 g/km.

A VMF trió a Q kézműves munkájáról szól

A három Montereyben bemutatkozó autó nem kapott nagyobb teljesítményt, és a DB12 S adataitól eltérő menetteljesítményeket sem közöltek hozzájuk. Vonzerejük a Q by Aston Martin egyedi munkájában, valamint a három konkrét történelmi DB2 versenyautóhoz fűződő közvetlen kapcsolatban rejlik. A VMF 63, VMF 64 és VMF 65 ezért inkább háromautós kollekciónak tekinthető, mintsem új DB12 S-változatnak.

Az Aston Martin nem közölte a trió árát, és azonos VMF-témájú, nagyobb gyártási sorozatot sem jelentett be. Monterey-i szerepük annak bemutatása, hogy a Q program mennyire képes átalakítani egy meglévő sorozatgyártású modell karakterét az alapvető műszaki specifikáció megváltoztatása nélkül.

Ez teszi érdekessé a három autót. Az 515 kW-os V8-as és a 325 km/h-s végsebesség a DB12 S megszokott technikájához tartozik, a piros, sárga és kék részletek azonban közvetlenül az Aston Martin 1950-es Le Mans-i történetéhez kapcsolják őket, anélkül, hogy egyszerűen utánoznák a történelmi versenyautókat.