A Ford GT átírta a Nürburgring benzines autóinak sorrendjét
A Ford egyértelmű üzenetet küldött a Nürburgringen, miközben az elektromos és hibrid korszak folyamatosan átírja a rekordlistákat. A Ford GT Mk IV 6 perc 15,977 másodperc alatt teljesítette a Nordschleifét, ezzel az abszolút rangsor harmadik helyére lépett, és megszerezte a pálya történetének leggyorsabb tisztán belső égésű autója címet.
A Ford 2026. április 1-jén futotta meg az időt, a volán mögött pedig a gyári Ford Racing pilóta, Frédéric Vervisch ült, aki a Nürburgringet a 24 órás verseny győzteseként is jól ismeri. A 20,832 kilométeres Nordschleifén olyan kört teljesített, amelyet a hivatalos összevetésekben csak a Porsche 919 Hybrid Evo és a Volkswagen ID.R előz meg. Ezzel a GT Mk IV a pálya elitjébe került.
Ebben az esetben a kategória legalább annyira fontos, mint maga az időeredmény.
A stopper azonban csak a történet egyik részét mutatja meg. A GT Mk IV kifejezetten pályahasználatra készült, közúti homologizáció nélkül, ezért inkább prototípusként vagy speciális pályaautóként értelmezhető, nem pedig sorozatgyártású közúti modellként. Emiatt a Ford nem szerezte meg a Nürburgring abszolút szériagyártású autós rekordját. Az továbbra is a Mercedes AMG One-é, amely 2024. szeptember 23-án hivatalosan 6 perc 29,090 másodpercet futott, és ma is a pálya leggyorsabb sorozatgyártású autója.
Miközben az abszolút lista élén egy hibrid Porsche és egy elektromos Volkswagen áll, a GT Mk IV a Fordnak egy másik, szimbolikusan fontos címet hozott: ez lett a Nürburgringen valaha mért leggyorsabb benzines autó. Ez különösen erős üzenet akkor, amikor sok gyártó már az elektrifikációhoz köti a csúcsteljesítményt. A Ford ezt a helyzetet a maga javára fordította, és emlékeztetett rá, hogy a belső égésű motor továbbra is képes nyers, kompromisszummentes tempóra.
Az autót eleve erre a célra fejlesztették.
A GT Mk IV nagyobb lökettérfogatú, ikerturbós EcoBoost V6-os motort kapott, több mint 800 lóerős teljesítménnyel. Emellett hosszabb tengelytáv, versenypályára hangolt áttételezés és futómű, valamint a pályán a stabilitást és a leszorítóerőt növelő, megnyújtott long tail aerodinamikai csomag került rá. A Ford mindössze 67 példányt tervezett belőle, ami ezt az eredményt egyszerre teszi mérnöki teljesítménnyé és a GT-program utolsó nagy gesztusává.
A Ford nem tömegmodellként értékesíti a GT Mk IV-et, és nem ettől várja egy negyedéves pénzügyi jelentés megmentését sem. A modell inkább halo projektként szolgál, vagyis a márka teljesítményorientált arculatát erősíti, miközben olyan technikai kisugárzást őriz meg, amely később más modellekre is áttehető. Ebben az értelemben a Nürburgring-eredmény marketingértéke jóval túlmutat a 67 autóból származó bevételen.
A történetnek van még egy rétege.
Az Mk IV-gyel a Ford a Nürburgring valaha volt leggyorsabb amerikai autójának címét is megszerezte. Ez azt mutatja, hogy a márka egyszerre több történetet is épít: az egyik az abszolút pályahitelességről szól, a másik pedig a nagy teljesítményű autók világában megszerezhető presztízsről. Ez azt is megmagyarázza, miért tart a Ford továbbra is fókuszban más, pályára szánt projekteket.
Végül a GT Mk IV 6 perc 15,977 másodperces köre azok közé a ritka pillanatok közé tartozik, amikor a mérnöki munka, az örökség és a kommunikáció ugyanarra a pontra érkezik meg. A sorozatgyártású autók koronája az AMG One-nál maradt, a Ford azonban egy másik díjjal távozott a Nürburgringről, méghozzá érzelmileg is erős jelentéssel bíróval: ez lett minden idők leggyorsabb benzines autója és leggyorsabb amerikai autója a Zöld Pokolban.
