60 éves a Lamborghini Miura
Tegnap, március 10-én volt 60 éve annak, hogy a Genfi Autószalonon a fiatal és ambiciózus Automobili Lamborghini reflektorfénybe tolta a Miurát, és ezzel átírta az autóipar addigi rendjét. Ami megjelent, nem egyszerűen egy újabb sportkocsi volt. A Miurát a világ első igazi szupersportautójaként tartják számon.
A Miura nem piackutatásból vagy bizottsági gondolkodásból született. Szenvedély, bátorság és egyfajta fiatalos pimaszság hívta életre. Gian Paolo Dallara és Paolo Stanzani mérnökök munkaidőn túl, titokban építették meg az alvázát, azt az álmot kergetve, hogy a versenytechnikát közútra vigyék, még ha a végeredményben semmi sem volt hétköznapi.
Forradalom az ülések mögött
A Miura legnagyobb technikai sokkja a motor elrendezése volt. Ahelyett, hogy egy hatalmas, 3,9 literes V12-est zsúfoltak volna az orr alá, a Lamborghini az utastér mögé helyezte, keresztben beépítve. Ez a felépítés addig a versenyautók sajátja volt, nem a közúti egzotikumoké, és ez adta a Miurának a szinte hihetetlenül alacsony sziluettjét, valamint a szépen kiegyensúlyozott kiállását.
A műszaki lelemény azonban csak a vonzerő egyik fele volt. A karosszériát a Bertonénál dolgozó Marcello Gandini tervezte, és a kor mércéjével szinte szürreálisnak hatott. Mindössze 105 centiméteres magasságával úgy lapult az útra, mint egy zsákmányra váró ragadozó. A jellegzetes, „szempillás” fényszórók és a hátsó ablak fölötti fekete lamellák azonnal stílusjeggyé váltak, és fél évszázaddal később is magabiztosan hatnak.
Három fejlődési lépcső, egy legenda
A hét évig tartó gyártás során, 1966 és 1973 között, a Miura a nyers provokációból fokozatosan a csiszoltabb tökéletesség felé mozdult.
Az 1966-ban bemutatott P400 257 kW-ot, azaz 350 lóerőt tudott. 280 km/h-s végsebességet ért el, 0-ról 100 km/h-ra pedig 6,7 másodperc alatt gyorsult. Akkoriban nagyjából 7,7 millió lírába került, ami 4000 eurónak felel meg.
Az 1968-as P400 S 272 kW-ot, azaz 370 lóerőt hozott. A végsebesség maradt 280 km/h, a 0-100 km/h-s gyorsulás viszont 6,4 másodpercre javult. Az ára kismértékben emelkedett, körülbelül 7,8 millió lírára, ami 4100 euró.
1971-re a P400 SV lett a leginkább vágyott változat. 283 kW-ot, azaz 385 lóerőt adott le, 290 km/h-ig gyorsult, a 0-100 km/h-s sprintet pedig 5,5 másodpercre faragta. Drágább is volt, nagyjából 8,6 millió líráért, ami 4500 euró. Ezek az euróösszegek egyszerű, infláció nélküli átváltások a korabeli lírából, inkább a történelmi léptéket mutatják, mint a mai értéket.
Az SV, a Super Veloce rövidítése, máig az ínyencek választása. A Lamborghini elhagyta a fényszórók körüli „szempillákat”, a jobb tapadás érdekében szélesítette a hátsó nyomtávot, és ami még fontosabb, szétválasztotta a motor és a váltó kenési rendszerét. Ez a részlet elsőre száraznak tűnhet, amíg nem világos, mit előzött meg: hogy a váltóból származó fémrészecskék egy drága és kényes V12-esben keringjenek.
Születésnapi ünneplés olasz utakon
Az évfordulós programok csúcspontja május 6. és 10. között jön el a Lamborghini Polo Storico Tourral, egy exkluzív túrával Észak-Olaszországban, amelyen a világ minden tájáról érkező, kizárólag hiteles Miurák vehetnek részt. Ez így teljesen helyénvaló. A Miura sosem olyan autó volt, amelynek sokáig egy helyben kellett volna állnia.
Hatvan évvel később sem tűnik öreg mesterműnek. Inkább annak a pillanatnak, amikor a szupersportautó először értette meg, mivé válhat.
