2,4 millió dollár egy Ferrariért, amivel boltba sem mehetsz
A maranellói mérnökök néha olyan gépeket alkotnak, amelyek szembemennek a józan ésszel. Úgy tűnik, a gyűjtők még ennél is elvontabb szinten mozognak: egy Ferrari LaFerrari prototípus 2 425 000 amerikai dollárért kelt el az RM Sotheby’s aukcióján, pedig közúton hivatalosan sosem lehet majd használni.
Az RM Sotheby’s aukcióján egy Ferrari LaFerrari prototípus talált új gazdára 2,425 millió dollárért. A csavar egyszerű: ezt az autót sosem lehet rendszámmal közúton vezetni.
A belső körökben F150 P2 prototípusként ismert példány fejlesztési öszvérként mintegy 55 000 kilométert futott. Nem csillogó szalonékszer, hanem a Ferrari legambiciózusabb hibrid hipersportautó-projektjének mozgó naplója.
Gördülő laboratórium
A szériagyártású LaFerrarival ellentétben, amely V12-es motorját bonyolult hibrid rendszerrel párosította, ez a prototípus a fejlesztés egy korábbi, nyersebb fázisát képviseli. Elsősorban a váz és a karosszéria tartósságát tesztelték vele, a végleges elektromos hajtáslánc nélkül.
A hátsó fedél alatt egy 6,2 literes V12-es dolgozik. Sorozatgyártásban ez a motor 780 lóerőt tud, de a prototípus pontos specifikációja a Ferrari archívumában maradt.
Alcantara és olasz luxus helyett a beltér inkább egy tesztlaborra emlékeztet: csupasz műszerek, fejlesztő kapcsolók és kísérleti vezérlők uralják a teret. A kormány inkább repülőgép-alkatrész, mintsem grand touring kiegészítő.
A karosszérián még mindig ott vannak a tesztelés idején használt álcázó matricák, hogy elrejtsék a vonalakat a kíváncsi fotósok elől. A burkolat alatt klasszikus Ferrari piros rejtőzik, de épp ez a befejezetlen, titokzatos megjelenés adja a modell igazi vonzerejét.
Nincs rendszám, nincs vasárnapi autózás
Az autónak nincs típusbizonyítványa, így közúti forgalomba nem helyezhető. Nincs rendszám, nincs hivatalos papír, amivel utcára lehetne vinni.
Az új tulajdonos maximum magánúton vagy zárt környezetben mozgathatja, de sosem fog egy kávézó előtt alapjáraton pöfögni vagy Monacóban araszolni. Gyakorlatilag ez egy működő múzeumi tárgy.
2,4 millió dollárt kiadni egy autóért, amit nem lehet vezetni, elsőre őrültségnek tűnik. A Ferrari világában azonban a prototípusok gyakran értékesebbek, mint a limitált szériás modellek. Ezek nem egyszerű termékek, hanem a teremtés relikviái.
Összehasonlításképp: egy LaFerrari Aperta ma már 7 millió dollár körül mozog a piacon. Ebben a fényben egy gyári prototípus szinte olcsó belépő a Ferrari legbelső köreibe.
Történelmet vesznek, nem lóerőt
A gyűjtők ebben az esetben nem a teljesítményt vették meg, hanem a származást.
Ez a prototípus viselte el azt a terhelést, amely lehetővé tette a szériamodell tökéletesítését. Tesztciklusokat, mérnöki módosításokat és végtelen adatgyűjtést élt túl. Az ilyen fejlesztési költségek általában csendben eltűnnek a vállalati könyvelésben. Itt a Ferrari ezt a rejtett kiadást multimilliós értékké változtatta.
Egy átlagos rajongónak ez a gép legfeljebb extravagáns szoborként szolgálhat. A közúti forgalomból való kizárás ugyan mentesít a hagyományos adók és biztosítások alól, de a tulajdonosnak így is klímavezérelt, páratartalom-szabályozott garázsra lesz szüksége. Még az álcázó matricákat is érdemes megőrizni.
Ezzel az eladással a Ferrari ismét megmutatta, mit ér a márkajelzés. Maranellóban még egy befejezetlen fejezet is arannyá válhat. Egy autó, amit sosem szántak mindennapi használatra, most olyan garázsban pihen, ahol egyetlen feladata van: értéket növelni, és emlékeztetni a tulajdonost, hogy volt idő, amikor csak a tizenkét henger számított.
